Maria_HS blogja

Lehetne egyszer csak saját a szó,
Olyan átélt, vagy elképzelt vallomás.
Lehetne dallam, tán szép zeneszó,
S lehetne egy őszinte önvallomás.

Biztos
"Van, aki tévedésből jő e földre"
S keresi folyton-folyvást a kiutat.
Nappal is úgy vágyik a néma csöndre
Irigyli azt, ki jókedvében mulat.
 
"Szeret kisétálni a temetőbe"
Végig nézni a sírhalmokat olykor,
Virágot visz elülteti a földbe.
S magányosan tekereg teleholdkor.
 
Ő"Szívében a titok s a fájdalom"
Éjjel nappal csak Vivaldit hegedül.
Annyi az emberekben a bántalom,
Egyszer majd minden a helyére kerül.
 
"Magányosan kószál és eltűnődve"
"Van aki tévedésből jő e földre."
 
Juhász Gyula: (Van, aki tévedésből...)

szavamra mondom, megrémít a szó,
vallomás tán, vagy elcsépelt gondolat.
Ilyen az aki a zavarosba,
keresi a létet vagyis halászó.

Vers a képhez.
Búcsú van, ugye érzed nyár vége,
csendes a táj s méltóság teljes talán.
Utolsó ölelés a vízpartján,

Elvisz ez a nyár téged mindörökre.

Vers a képhez.
Megint
búcsú van, ugye érzed nyár vége,
csendes a táj s méltóság teljes s talán
utolsó ölelés a vízpartján.
Elvisz ez a nyár téged mindörökre.
Emlék légy e- padnak, ki most árva,
tanú volt és követ a boldogságba.
Árván egyedül vár a magányba,
a régi nyárba belehalt az árva.

Múlik a nyár
 vele az érzés, színes a játék,
akár a falevele, piros és bronz.
Ha valami jót egyszer is látnék,
elmondanám neked mi az ami vonz.
 
 Bíz' "nem érzem régen mámorod már,"
régen tova tűnt, talán még a nyáron.
Tovatűnt, mint a Szentjánosbogár,
Megkopott, fakó mint viseltes bársony.
 
"már megértem, mily meddő e játék"
Naponta játszani boldog szeretőt.
Elég volt, s leszek én a szemfedőd,
Zöld reménységhez illik a zafírkék.
 

"Ó Szerelem, azért én nem tagadlak
De egy tűnő árny többé nem zavar."
 Juhász Gyula: Idézet
Írta: Maria HS