Maria_HS blogja

Megöl a csend, ez a fehér lepel"
Szótlanság mégis érthető vallomás.
Értem én s beleremeg a kebel,
Hiszen ez a valóság s nem álmodás.
Álmomban vitázok, rólad bölcsekkel.
"Karollak, vonlak s mégsem érlek el:"
Mégis a szó elhagy mikor illatod
Érzem, zihálva élem  a valót.
 És"Megállt az élet, nincsen több sora"
 Éjbe vész csókja, könnye, mámora,
Távolodó álmot  egy lepel fedi,
Estig a hajnalfény rejtegeti.
 
S nappal ha rá gondolok átélem
Újra. s újra az éjszaka mámorát.
 

Idézet:Ady Endre

21.09. 23, főold. küldve

Ősz lesz
S mint annyian már megírták, búsnak
látták, olykor tán szépnek az elmúlást.
Látatom véled, máshogy azúrnak,
meseszerűnek, hogy most másképpen lásd.

" Meseszerű őszben, visszavárlak,"
Nyárnak szánt tüskéket, feledni kéne.
Látod a Fecskék is visszajárnak,
Csábos lesz majd,színesben a Hold fénye.

"Hol tüskéim helyett" szépben játszom,
Eljátszom a boldog szeretőt néked.
Csak ne fájna úgy mindig a gyászom.
S ne látnám mindig kedves az arcképed.

"Meseszerű őszben, Mesélni visszavárlak,"
Tudod a holtak is olykor  visszajárnak.

Idézet: Magna Cum Laude
2021.09.15.

Talán itt az idő. s véget kéne vetni az orozásnak.

Hiszen látod, a macska- egér játékban, te vagy pácban.

Látod -"nincs bennem látványos tünet."
Csak magány ösvényeibe öltözöm,
csalódás mit okoztál, még gyötör,
s néha, magával sodor a rémület.
 
Valós volt-e, szavad: elmúlhatott,
az érzés, ilyen hirtelen itt hagyott.
Érkezett a nyárral teljességgel,
majd távozott a hulló gesztenyékkel.
 
Emlékszem, a hiányod leplezem,
szép mosolyod idevarázsolom.
Éltet, hogy láthatlak elméletben,
belefeledkezem s nappal álmodom.
 
Halkan dúdolom fájdalmam dalát,
"becsukom hiányod csiszolt ablakát".
 
Idézet: Ambrus József: Hiányod peremén.

Lehetne egyszer csak saját a szó,
Olyan átélt, vagy elképzelt vallomás.
Lehetne dallam, tán szép zeneszó,
S lehetne egy őszinte önvallomás.
 
Lehetne egyszer csak saját a szó,
mivel elmondanád mily' a világod.
S mennyire szereted a virágot.
Gondolat lenne elő és utószó.
 
Lehetne egyszer csak saját a szó,
egy vallomás a szívedből igazi.
Lehetne benne tán egy kötőszó,
Olyan mint az esti szellő tavaszi.
 
Lehetne egyszer csak saját a szó,
Olyan átélt, vagy elképzelt vallomás.