Maria_HS blogja

Talán azt képzeled, hogy
a képzelet s a tehetség fákon terem,
úgy magától magot vet majd valahol.
Bánat lesz, az álom, ha néhány percre
felébredsz, keresed a magot, de nem leled.
Lehet a hiány lever, a láz kiver.
Légy egy kicsit találékony,használd az eszed
én azt nagyon szeretem, önmagad légy
s egyszer majd meglátod, vígan szüretelsz.
 
képzelet, talán, vet, tehetség, szeretem, bánat, álom, néhány, lehet, hiány,

Legyen
Ősz vagy nyár mindegy, ha szól a kakukk
S az erdő permetező esőt nyeldes.
Este s reggel ott van a habakukk,
Szürkületben minden  békés és csendes.

Mesevilág a nedű mennyei,
S a kökény színe a természet dicső.
A színes levél már az idei,
Csalóka évszak ugye látod minő.

Múlik a tavasz és a nyár marad,
A hosszú kietlen, kopár és karcol
a szél, jégcsap a fán mint az égő,

Úgy log, száraz faág  ritkán akad.
Mert a tél minden színes pompát tarol,
Most még szól a kakukk  ez a végső.

skarlát, fájdalom, ül, szorongó
 

 
S karlát vörös színű finom posztó,
K alárisként, magadon viseled.
A rcodon ül, mélyen a fájdalom,
R ózsa illatáért ezt fizeted.
L ángoló még a tested szorongó,
Á lmodban sokszor szól a nászdalod.
T apintod fátylad s hull rád a szirom.
 
Új: szikrázó, szerető, hegedű, örömfény

KELLEMES NYARAT KÍVÁNOK  NEKED S ÖRÜLÖK, HOGY ITT JÁRTÁL...

Áprily Lajos: Kérés az öregséghez

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,

taníts meg, hogy Csendemhez csendben érjek.

Ne ingerelj panaszra vagy haragra,

hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,

ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,

karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,

folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,

könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez

egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben

a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: – Készen.