Maria_HS blogja

Maria_HS•  2019. november 26. 22:40

Játék

Sétálok álmomban
egy régi utcán, ruhámon csipkék,
holdfényes,könnyű kis kaland felejtős.
S kedvem ily" hallgatag, hát jelentős,
Szavaim ha mondom tényleg őszinték.
 
Lámpaláng is merengve pislákol,
Olyan édesnek indult hisz oly sudár.
Szeme ragyog még érzem, hogy karol,
Csók az oszlopnál s ott várta a futár.
 
Rémes a kapkodás és az eső,
Csöpög a nyakamba, sehol egy konflis,
S persze a telefon is csak kurblis.
Áztam és fáztam s ott hagyott a Dezső.
 
Rémes volt sétálni az álmomban,
Ázni s fázni, de ki lehet a Dezső.
 
csipkék, könnyű, holdfényes, hallgatag, merengve, sugár, oszlop, eső, lámpaláng, karol

Maria_HS•  2019. november 25. 21:55

Játék

Amikor
Otthonom, egyszer végleg elhagyod,
Később már hiába sietnél felém.
Ajtóm bezárom, meg teszem, meg én.
Hiába voltak szépek a tegnapok.

Vissza már többé nem pillanthatok,
S lehet, hogy a nevem ezután a Rém
lesz, fájdalom nem költözik belém.
Látod,vidáman tovább ballagok.

Mennyire szerettelek s akiért,
mindent megtettem s bíztam magam Terád.
Kinek csókjai örökké kísért,

Kinek nem bírtam állni ostromát.
Hagytam, hogy az éjszakán elvigyen,
S játékszernek nézze híres vas-szívem.

elhagyod, felém, meg én, tegnapok, pillanthatok, a Rém, belém, ballagok, akiért, Terád, kísért, ostromát, elvigyen, vas-szívem

Maria_HS•  2019. november 24. 13:35

Játék

Ember
Mondd mit remélsz, maradsz vagy halandó
leszel s megéred a szép kort vénülő
ráncokkal, ékes orcád maradó
emlék vég' ágyadban ajkad kékülő.

Kérdés váratlan arcod piruló,
S nehezen érkezik a friss levegő.
Csont ropog mint a silót daráló
garat, ha nagyon rozsdás a keverő.

Asztalon abrosz rajta mandula,
Arcodon csárdást járó gyér lámpafény.
A tested fáradt s ágyad kéreti.

Füledben egy muzsika kórusa,
a a dallama az életed, nagy regény
csupán csak az emléked élteti.

halandó
vénülő
maradó
kékülő

piruló
levegő
daráló
keverő

mandula
lámpafény
kéreti

kórusa
nagy regény
élteti

Maria_HS•  2019. november 23. 12:04

Távolban

Távolban
Valahol északon vagy délen,
ahol a csillagok a lámpák
s talán a Napsugara dajkál,
sejtelmes zeneszó altatót.
Honvágy van a végtelenségben,
barátság szálai széthullnak
mint, forgács a burok megrepedt
régen, szúrnak a szálkák, fájnak.
S múló idő csak dér kazlakon,
takaró, otthoni friss kenyér
tiszta amulett, ez az élet.
Írta: MariaHS
 

sejtelmes, zeneszó, barátság, burok, dér

Maria_HS•  2019. november 21. 20:10

Játék

A szobában
Az óra mutató áll elidőz,
A kedves estéról megmaradt borát
issza, zűr a fejében könnyű gőz.
Mindig ily nehezen várja a sorát.

'Vékonyra szelt parizert" és sörét,
a hűtőbe tette, sajgó  régi folt.
az óra közben megtette  körét,
Kettőt ütött az égen a telihold.

Fényénél pénzed nálam ne keresd
fizess, hisz régen voltál jó szerető.
Máskor a hívószavamat bevárd.

A szomszédod lánya várja szeresd,
ami a szobába történt feledő.
Apjának vigyél cefrét oszt megáld.

elidőz,borát könnyű gőz,sorát/sörét,régi folt,körét,telihold/keresd,szerető,bevárd/szeresd,feledő,megáld
"vékonyra szelt, parizert"