Vers

Késői vallomás

"Ha vissza tudnék menni e tavaszba"
Talán nem zavarna engem az előny.
S nem kapaszkodnék többé a panaszba,
Csókolnálak vággyal állva az esőn.


"És mondani: "Üdvözlégy, ifjú angyal",
S hímeznék neked, szavakkal s arannyal.
Büszkén vállalva véled, sorsom s sorsod
Csak is melletted tennék minden voksot.

Míg én csillagra vártam a homályban?
Ki döntött a nászról, némán kegyetlen.
Várva, és mindent látva a fonálban
Szőttelek, érzem  sorsom a kezedben.

Mondanám állj, hadd nézek a szemedbe
Győztél,   vér nélkül e szép  küzdelembe.
Idézet: Juhász Gyula Késő vallomás
Írta: Maria HS.