Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek verse
Maria_HS 2020. január 29. 14:15 olvasva: 204
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik háta lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
hegyormodig hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat –
fölemeled az anyádat.
Mert nekem tetszik..
dufmar2020. február 3. 15:42
Ez nagyon szép, szeretem a verseit.
Maria_HS2020. január 29. 19:29
@Mikijozsa: Örülök..
szeretem a verseit..:)
Mikijozsa2020. január 29. 15:14
nagyon tetszett