Vagyok a Földnek egy illatos virága.

Nevetne.
Hiszen tombol a nyár
örülne Ő, de sorsa
mostoha bírnia
kell életében átjár.

Bánat, és harmónia
nehezen összevarrt
életsebei újra
szívébe belemart.

Keservesen feltépi
fájdalommal fércelt
nehezen, de gyógyulni
akarót hisz eltelt.

Megint a gyászmenettel
nincs kegyelem bábként
menetel kísérni kell
egy baráttal megint.

Kevesebb már könnyeit
sem találja csak megy.