Vagyok a Földnek egy illatos virága.

Sodródóm
érzések visznek feléd
pedig bajt sejtek, és
félek csalóka fények
amit látni vélek
önzés a szemeidből
közöny jön szívedből
hamis az egész lényed
mégis vonz a fényed
minden érvet feladok
érted beleadok
mindent hátha tévedek
homályba révedek
vágyok egy szép gyémántra
hamis csillogásra
rózsákra
vallomásra
vesztembe rohanok
érvek alkakmatlanok
észnek szívügybe  nincs
már régen kilincse.