Talán

"szivárvány faggatja jelen hiányod"
Szavakba önteném  már a miértjét.
Elballagtak régen a vén diákok,
Ősszel tali,'ne kérdezd a mikéntjét.


 A"Naphoz kötözve szívem kiabál"
Jégeső hulljon, most a víg derűből.
Látom vetettél, régen most más kaszál,
Semmit nem ért a Te leírt betűdből.

A"szemed sem akarja látni magát"
Fázol s fázom, pedig van rajtunk kabát.
Tud, "hiányod hatalma gyönyörködtet"
Mert a horizonton, tartósan köd lett.

A"magány örvényeibe öltözöm
menetelek egyszerre két irányba".
Ambrus József:Hiányod peremén
Írta: Maria HS.