Szonettverseny

Szavad feledve
 
Hegytetőről nézel le a mélybe,
Szólásod régi, nincs is megemésztve.
Letehetjük a szabály alapját,
Holnapután talán már fel avatják.
 
Szavam védem, itt ez a parittya,
Minden dallamnak az ütem a nyitja.
Mivel nem hallod, azt hiszed tán rossz,
S most ott van valahol a káosz.
 
Ráadásnak erre szállt a dongó,
Senki sem látja ebben a tömegben.
Ilyenkor csapkod, mint egy nagy legény,
Aztán pihen ott szálldos,ép' ahol jó.
 
Majd rám száll a lóhátán nyeregben,
Szavad s dallam feledve, hát bánom én.
 
/ a mélybe/emésztve/alapját/avatják//parittya/ a nyitja/ tán rossz/ káosz//a dongó/tömegben/nagy legény //ahol jó/nyeregben/bánom én/