Reménnyel

"Építsd föl minden éjszaka"kérlek,
Ha becsomagolnál, már csak emléknek.
Fájna, nagyon érezni, hogy megkopott,
Az érzés, hisz melegíteni képes.
 
Sétálok most a szavaid között,
A fák levelei sírva, búcsúznak.
Vadgesztenyék megértek potyognak,
Hozzám, meg a hiányod beköltözött.
 
Csalóka remény kísér utamon,
Velünk sétál a meleg indiánnyár.
A szép őszi napsütés jutalom,
"Nehéz nyarunk volt itt az ősz" és átjár.
 
Az érzés, Te vagy az életcélja,
"velünk a fönnvalónak" van-e, célja.

Kányádi Sándor: Felemás őszi ének.
"építsd föl minden éjszaka"
"velünk a fönnvalónak"