Pályázati vers

Pályázati vers

Hervadó szépség.
Múlik az idő,és elkopnak az évek
Veszíted szépséged s erőd néha léha.
Azt gondoltad, hogy az idő bölcsnek nevelt,
hogy tudsz mindent,hisz napról-napra öregszel.
Ne ringasd magad, ebben a téves hittben,
mert érkeznek olyan vágyak, és kérdések,
amire lehet nem a szívedből felelsz.
Tanácsomra jól figyelj, ingyen viheted,
Hiába jártál iskolába, éveket,
ha nem ismerted meg az igazi tanárt.
S nem jártad ki még az életiskoláját.
Bukásra állsz, ha nem tanultál meg régen,
komédiázni, nevetni és kacagni,
könnyeidet némán, szótlan elrejteni.
Büszkének lenni,akkor is ha taposnak.
Egyenes maradni, tudván, nincs jutalom.
Igaznak lenni, ha fát vágnak hátadon.
Őszintének lenni fájdalmat okozva,
s elviselni, hogy másé is a fájdalom.
Múlik a szépség kopik, erősebb a dac,
Megtanultad, érzésedet felvállalni.
Színezted, fájdalmat s örömet arcodon,
csak szemedből a csillogás ki ne vesszen.

Remélsz, hogy megérti kinek szól a szavad.
Gondodat erezd, pipára gyújtva, füsttel,
hiszen oly rég kedveled, segít rejteni
könnyeidet, higgyék, hogy marja a szemed,
nem lesz jobb, ha tudják, könnyed folyik néha.
S bánat az arcodra ne legyen kiírva.

Múlik az idő,és elkopnak az évek
Veszíted szépséged s erőd néha léha.