Megadott szavakkal

Maria_HS•  2018. június 4. 18:30

Beborult
Sötét felhők takarják a Napot.
A fényesség nem mutatja arcát.
Olyan egyformák a hétköznapok,
és nem vigasztalnak az angyalok.
A szilvafák virágja elnyílót,
régen a táj, csendes esőt kíván.
Ha feltűnik majd az áldott permet,
mossa az útporát, nyílóbimbót.
Aztán lesz szivárvány csodálatos,
jutalma az emberek mosolya,
csak essen, hagy frissüljön a lélek.

( fényesség, arcát, hétköznap, angyal, szilvafák, táj, feltűnik, mossa, porát, mosolya )

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Maria_HS2018. június 5. 16:16

@Törölt tag: Köszönöm örültem a látogatásnak..

Maria_HS2018. június 5. 16:15

@DonGiovanni: Örülök köszönöm a látogatást: Maria

DonGiovanni2018. június 5. 15:32

Erős vers szilaj kemény szavakkal! Ez igen nagyon megérintettél ezzel az alkotásoddal kedves Maria_HS! :)

Törölt tag2018. június 5. 08:46

Törölt hozzászólás.

Maria_HS2018. június 5. 08:37

@kevelin: Köszönöm a látogatást..s itt a hó...:)

"Jöhet a nyár vagy a tél, mindig egyforma szép vagy,
Egyformán jól áll neked minden évszak."
Ma utazunk végre a tengerhez, s a hullámok ringatnak
helyetted, már nem számít, s semmi az sem zavar,hogy a parton egy hóember van...:)
Dalszöveg

kevelin2018. június 4. 19:13

Jav hó nincs

kevelin2018. június 4. 19:12

Jó lett üdv hó