Magányos ünnepek

Magányos ünnepek

amitől félsz, mert az ajtódat
nem nyitja,rád senki, egyedül vagy
a könnyed már régen,elapadt,
a fájdalom,sem a régi, nem úgy
szorít, ez valami  más  érzés
már fásult, de szinte már hiányzik.
Barátok már ott, ünnepelnek
a felhőkkel egyedül maradtál
fájó érzéssel mert szeretnél
hinni még egyszer,de már nincs kinek.
Csalódások egymásnak adják
át a kilincset, nehéz az élet.
Az év napjait viseled, de
az ünnepek nehezek hát csinálj
szépet te lelkedben, magadnak.
Miért vársz másra, vagy már magadban
is csalódtál benned van a dal
ott van a lelkedben hegedű szól
hallod már akkor hát ünnepelj.

 /vers a képről / Aranyosi E. Magány./