Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Látod
Maria_HS 2017. szeptember 29. 12:49
Látod
"A fák megnőttek. Meg bizony, magasra."
Évgyűrűk sokasodtak emlékszel,
Mikor elültettük, az örömtapsra.
Az első ünnep, volt gyermekünkkel.
"Hogy eshetett az, hogy nem vettem észre?"
Együtt növünk, a fák sokasodnak,
Az elszáradt ágaik már kertészre
Várnak, a fűrészel civakodnak.
"Hogy eshetett az, hogy nem vettem észre?"
Nemrégen aggódtam, hogy megálljon,
Most homályos szemem folyton az ágon.
Várom a találkozást jövőre.
Sajnos, de könyörtelenek az évek
"Hát mégse állt meg az idő." siet.
Nadányi Zoltán: versből idézet.
"A fák megnőttek. Meg bizony, magasra
"Hát mégse állt meg az idő."
Maria_HS2017. szeptember 30. 17:22
@dreaming58: @dreaming58: Köszönöm szépen.
Maria_HS2017. szeptember 30. 17:21
@Belle: Köszönöm...
Törölt tag2017. szeptember 30. 15:28
Törölt hozzászólás.
dreaming582017. szeptember 29. 22:15
Remekül oldottad meg!
nagyon szép!
Maria_HS2017. szeptember 29. 22:08
@Törölt tag: Köszönöm szépen.
Maria_HS2017. szeptember 29. 22:08
@Mikijozsa: Köszönöm.
Maria_HS2017. szeptember 29. 22:07
@merleg66: Köszönöm, hogy szóltál...örülök, hogy tetszett.
merleg662017. szeptember 29. 21:19
Nagyon jó vers ..."Várom a találkozás jövőre."...nem hiányzik egy betű?
Törölt tag2017. szeptember 29. 19:53
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2017. szeptember 29. 12:59
"ikor elültettük, az örömtapsra.
Az első ünnep, volt gyermekünkkel." - szép