Látod

Maria_HS•  2017. szeptember 29. 12:49

 Látod

"A fák megnőttek. Meg bizony, magasra."
Évgyűrűk sokasodtak emlékszel,
Mikor elültettük, az örömtapsra.
Az első ünnep, volt gyermekünkkel.
 
"Hogy eshetett az, hogy nem vettem észre?"
Együtt növünk, a fák sokasodnak,
Az elszáradt ágaik már kertészre
Várnak, a fűrészel civakodnak.
 
"Hogy eshetett az, hogy nem vettem észre?"
Nemrégen aggódtam, hogy megálljon,
Most homályos szemem folyton az ágon.
Várom a találkozást  jövőre.
 
Sajnos, de könyörtelenek az évek
"Hát mégse állt meg az idő." siet.
 
Nadányi Zoltán: versből idézet.
"A fák megnőttek. Meg bizony, magasra
 "Hát mégse állt meg az idő."

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Maria_HS2017. szeptember 30. 17:22

@dreaming58: @dreaming58: Köszönöm szépen.

Maria_HS2017. szeptember 30. 17:21

@Belle: Köszönöm...

Törölt tag2017. szeptember 30. 15:28

Törölt hozzászólás.

dreaming582017. szeptember 29. 22:15

Remekül oldottad meg!
nagyon szép!

Maria_HS2017. szeptember 29. 22:08

@Törölt tag: Köszönöm szépen.

Maria_HS2017. szeptember 29. 22:08

@Mikijozsa: Köszönöm.

Maria_HS2017. szeptember 29. 22:07

@merleg66: Köszönöm, hogy szóltál...örülök, hogy tetszett.

merleg662017. szeptember 29. 21:19

Nagyon jó vers ..."Várom a találkozás jövőre."...nem hiányzik egy betű?

Törölt tag2017. szeptember 29. 19:53

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2017. szeptember 29. 12:59

"ikor elültettük, az örömtapsra.
Az első ünnep, volt gyermekünkkel." - szép