Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Keretbe foglalva
Maria_HS 2020. szeptember 14. 10:23 olvasva: 113
"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még"
S sóhajt, kirakat üvegén egy mosoly.
Vágyott egy szóra egy lány őszintén,
Ott volt arcán szomorú asszonymosoly.
Akkor a Nap neki felragyogott,
"S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére."
Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Arany csókot egy munkáslány kezére..
Tóth Árpád: Körúti hajnal