Keretbe foglalva

Maria_HS•  2020. szeptember 14. 10:23  •  olvasva: 113

"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még"
S sóhajt, kirakat üvegén egy mosoly.
Vágyott egy szóra egy lány őszintén,
Ott volt arcán szomorú asszonymosoly.
Akkor a Nap neki felragyogott,
"S már nem látták, a Nap még mint dobott

Arany csókot egy munkáslány kezére."



Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Arany csókot egy munkáslány kezére..

Tóth Árpád: Körúti hajnal

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!