Maria_HS blogja
VersAzt hiszem
Azt hiszem
"Pajtás, én nem születtem arra,
hogy megmentsem azt az emberiséget,
amelyik, mikor nem sújtja tűzvész,
árvíz és döghalál, háborúkat rendez
és mesterségesen idézi elő a
tűzvészt, az árvízt és a döghalált."
Valahol északon vagy délen, ahol
a csillagok a lámpák s azt hiszem,
altatót csak a szél dúdolja, félek,
szakadnak a szálak tépve hullnak.
Honvágyam van már a végtelenségben,
"Pajtás, én nem születtem arra,
hogy megmentsem azt az emberiséget",
Idézet:
Kosztolányi Dezső idézet Esti Kornél című művéből.
Írta: MáriaHS.
2019.04.05.
Én mindig temetek
Kosztolányi Dezső
Én mindíg temetek
Temetem a tegnapomat,
s azt, ami most van, a fénykarikát, mi
táncol a tollamon, míg szivem szavára
eleven lehemmel lélekzem e verset.
Temetem a jót, a rosszat, örökké,
régi ruháimat, régi világomat,
fiam játékait, pólyáját, mit a moly
rág a padlás zugán, elhangzott szavakat,
élőket, holtakat,
vissza sose térő, még élő lázakat,
mindent, ami rohan, illan körülöttem.
Annyi bánatom van, amennyi örömem.
Annyi halottam van, ahány pillanatom.
Kertemben nyílnak, hervadnak a rózsák.
Én mindíg temetek.
19333
Vers a festményhez
Cigarettád füstje száll
Gondolatom nálad, s látlak magam előtt.
Igen, éppen rágyújtasz, most lobban, csendben
a láng s megvilágítja arcod, mielőtt
meggyújtanád, vársz körülnézel, titokban.
Tudom, szinte hallom, hogy fájón sóhajtasz.
S átadod magad a dohány illatának,
néha, a kalapod alól felpillantasz,
színdarabot játszol az emberfiának.
Észre sem veszed, hogy mennyire hanyatlasz.
Magadra maradtál, haloványak a falak.
"Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember?
Most már tudom: az utolsó pillanatig".
Írta: MáriaHS.
Örkény István: Idézet.
A FESTMÉNY: Váradi Klára
VISZLÁT JANUÁR
Óh január itt van már a búcsú ideje.
Látod, kihímezett kendővel integetek.
Belevarrtam a nevedet azt kérded fáj-e?
Nem szeretlek, de a hóesés gyönyörködtet.
S tudod az is meglehet ez volt az utolsó,
Hogy találkoztam veled, ezért kedveltelek.
Igaz az utak itt-ott csúsznak, veszélyesek,
De enyhülésben a hóember is elolvad.
Visszavárlak én a következő fázisban.
Majdcsak megbarátkozok valahogy a faggyal,
Köszönöm a jégvirágokat nagyon szépek.
Búcsúzáskor sírnak s könnyük folyik csendesen.
Írta: MariaHS
JUHÁSZ GYULA: ZENE
Az ember, amíg fiatal, erős,
Úgy véli, hogy egész nagy zenekar
Van a szívében, kürtök és dobok,
Hegedűk, hárfák, csellók, fuvolák
És mind az élet örömét, a szépség,
A jóság és igazság himnuszát
Ujjongják viharozva és vidáman.
Nem veszi észre, hogy a jó zenészek
Lassacskán szépen elhallgatnak és
Elszöknek egyenkint egy más vidékre.
Nem veszi észre, hogy fekete posztó
Jön a dobokra és hogy elrekednek
A trombiták s a száguldó ütem
Mindegyre lassúbb. Mígnem egy napon
Magában áll az utolsó zenész
S tört hangszerén egy hang sír elhalón
Mintegy segítségért kiáltva égre,
Majd csak susog és elnémul örökre
A bánat.