Maria_HS blogja

Egyszer egy
Hideg téli napon az erdőszélén,
Tűzet rakott egy táltos fázott szegény.
Tűlevelűt dobott a lángok közé.
Egy nagy kockát rajzolt a hó tetején.
Maradandó érzés kísérte régen,
S páncélként szorította a mellkasát,
A gondolat, hogy elveszíti könyves,
Társát és nem leli meg a beszédjét.

A fenyőillat lelkét ébresztette,
Anyja kalácsa jutott az eszébe.
Asztalán fahéjas kalács s kezében,
A kék sárga színű kerek mandala.

hideg, táltos, tűlevél, kocka, maradandó, páncél, könyves, illat, fahéj, mandala

Őrizlek még        (tarisznya, pogácsa, kalap, patak)
Emléked egy tarisznya a falon,
s benne egy pogácsa és a fotók.
Kalap az asztalom felett őrzi,
a múltat amiről még álmodok.
A ballagásról a kicsi házról,
csörgedező Séd- patak partjáról.

Új: hópehely, ródli, répa, elmúlás

Gémeskút
Vándorok, szomjazok áldanak téged,
S írnak terólad, gyönyörű zenéket.
Száraz a száj, és mégis;
Amikor meglátnak az ajkak mosolyognak.
Benned az éltető nedű,
Ami jobb egy kupa bornál, az úton.
Arcokról lemosod megtett út porát,
Oltod tűzét az elhagyott szép vágynak.
Vized az éltető;
Értéked pénzben nem mérhető, létnek,
Vagy fontos, nélküled, nincs élet.
 

Hortobágy

A
csonti
vödörben
bot a vízben
aranyhal tátong

A
fűzfa
szomorú
titoktartó
levélzuhatag.
 

levelibéka