Maria_HS blogja

Egyszer elhittem a mesédet
Válasznak adtam az enyémet.
Ebből született egy
Kalandos egyveleg
Most meséld másnak a mesédet.

       (alkony, bágyatag, cizellált, alabástrom)
Egy pillanat a falon
Nemrégen,úgy karácsonytájékán
meglátogattam egy barátomat.
Közeledett az alkony úgyszólván,
eltelt a nap s szomorúságomat,
nehezen rejtve néztem, bágyatag,
ágyán fekvő beteg barátomat.
A tavaszon még vígan cizellált.
Ott a nyárfa alatt s e pillanat,
bekeretezve, log most a falon.
Lehet az alabástrom s buzgalom,
az okozója, hogy változékony
állapota, sajnos nem múlékony.
 
új: aprólékosan, választékos, felkérés, hajlamos

 Egy reflektálás
Szabó Lőrinc: Magány c. versrészletéhez:

Mint héjj az almát, borít a magány,
Körülkerített és szólt: ,,Ennyi vagy!"
Hordom az élet bőrét, burkomat
S látom, mindenki páncélt hord magán.

Reflektálás.
Magányról
Sokszor beszélnek Te is azt teszed,
S irigyled az almától a héját.
Észre sem veszed veled van a csend,
A pillanatnak szép ajándékát.

Farsangkor
Bizony űznénk már a telet,
Lázad is olykor még mutáns.
Hóval temetett pólusok,
Utat lezáró kupacok.
Jelzik, hogy itt van s havazik.
Hétalvó korán figuráns.
Havat hány, ez csak átmenet.
Ámulnak is az emberek.
 

( lázad, mutáns, pólusok, hétalvó,)
Új: sítalp, kaland, lustálkodik, látvány

"Ül a tél a hegy tetején"
Uralja a dombot s völgyet.
Betakarja a mezőket,
Ott alszik még a vetemény.
Fehérbe öltöztet mindent,
Nem kedveli a szép zöldet.
S mikor a Nap lemenőben,
"Lepihen és a szürkület
csöndjében füstöt ereget."
 
Kányádi Sándor Ül a tél a hegy tetején
"Ül a tél a hegy tetején"
"Lepihen és a szürkület
csöndjében füstöt ereget."