Maria_HS blogja
GondolatokVers
Zongorám, ha lennél,leülnék eléd,
Feketén fehéren, dallamot írnék.
Ujjam simogatná a billentyűket,
S önfeledten játszana minden zenét.
Hangot keresnék, Feketét Fehéret
Zongorád, lennék szemed felragyogna?
Gondolatok
Álmodom trióban
Vállamon érzem felhőkkel betakarsz,
S hallom az énekszót gyötrő a szólam.
Érzem a gyötrelmed, mennél s maradnál,
Mégis magam énekelek szólóban.
Valahol az éterben még elakadsz,
S néha értékem is több az aranynál.
Ének szólhat a fáknak s leveleknek,
Mégis magam vagyok a mondandómmal.
Írta: Maria HS.
SAJNÁLAT
Elme
Tévedések árán, de ébredek,
Sajnos nem mindenkinek egyet jelent.
S talán nem kell magyaráznom, hogy mily'
Szörnyű, ha nem tudod ez mit is jelent.
Illatok
Keverednek a otthon udvarán,
Talán elemezni kéne vegyileg.
Lehet olykor egy gonosz karaván,
Járhat a lépcsőházban érzelmileg.
Bizonyára, rossz emlék kíséri,
Fényesség régen hiány a szemében.
Néha még a szó is el- el éri,
Értelmét régen nem leli a mélyben.
Foghagyma illatát ha konyhában,
Érzed, pecsenyére gondolsz merészen.
S ámulsz, hogy a szobában is érzed,
Képzeld el ez trend a nappaliban.
S látod nem sajnálja az illatát,
A lakótárs szórja málén fejedre.
Átírt vers
A mondatod rejtett gyűrűiben,
Néha a mondandó alig parázslik.
Pedig szépen zölddel már a pázsit,
Lehetne ihlet és néhány sejtelem.
Ami egyszer elhitetné velem,
Hogy telve van a szíved roskadásig.
Mert hallgatásod unalmas s ásít,
A megértés ideje nem végtelen.
Emlékemből egy szó visszapattan,
Valami sejtés a nedű pohara.
A fejemben alkohol mámora.
Fáj ez a pillanat, mozdulatlan
Emlék, színes levelek, őszi kertek.
Már tavasz van s a valóság dermedt.