Maria_HS blogja

Hársfa
alatt, az élet oly szép lenne
ha a szúnyog, ott nem keveregne.
mert a zúgása, na meg a csípése,
feledteti mily' volt szőkesége.
Kedvem nem a régi muszáj feledni,
de szép őszt, mégis lehet remélni.
Igaz a csalfa, színeivel ámít,
illata, krizantém s mint ilyen, fájdít.
 
Fájdít, mert az elmúlást hozza,
a természet, örök nászra öltözik,
ősz, arája a télnek, kopár s hideg,
s ha libben, a hótakaró a hársfa
tea, idéz szép nyarat a fa alatt.
 

Távol vagy
én kereslek, s palástolom a kínt
ami velem van, mert hiányod fájó.
Tudom, régen elkövettem a csínt
szeretlek s ez  üzenet neked ártó.

Némák között
hangosnak lenni, énekelni talán
vakmerő s mégis te hallasd a hangod.
Kiabáld, csak ki a dallam ütemét
mondd el, a szép lélek könyörületét.
Írta: Maria HS

Eső s villámlás, dörög az ég,
Talán takarít a természet.
Leakarja mosni a cserjét,
Ami, most átöltözik éppen.
 
Eső s villámlás, dörög az ég,
Takarítom az emlékedet.
Feledem a nyárnak éjjelét,
S merülök a csalfa színekben.
 
Eső s villámlás, dörög az ég,
Utolsó rózsaszál a sárban.
Mellette egy összetépett kép,
Mosolya, még itt lakik nálam.
 
Eső s villámlás, dörög az ég,

Látod, zivatar csendesedik

Szivárványnak színe, most az ék'

A parázs izzik még, vagy alszik.

Ékszer
Lehettem volna a tenyeredben egy gyöngyszem,
Talán fényesebb lett volna jövőd az életed.
Erre már nincs válasz, annak a gyöngynek fénye,
Tőled elgurult s valaki másnak ragyog napest.

Írta: MariaHS

UI:

Néha le kell írni a gondolatot, hogy az a másik
Tudja, hogy megértse, hogy ami lehetett volna
Az nem létezik, az nincs soha többé..