Maria_HS blogja

Száz vers hiánya
Talán tudod, legalább is érted
Minden szó, s mondat kincs amikor alkotsz.
Persze hisz alkotsz te is átéled,
 A sajátodhoz, ragaszkodsz kapaszkodsz.
Mondandója a versnek oly öröm,
Persze az is lehet, hogy édes bánat.
Olykor a szerelem is beköszön,
Ezért nagyon fáj a hiánya s bánthat.
Persze, hogy a gondolatod s vágyad,
Megtalálni a tettest, a cél áthat.

Száz versem törlése a POET -en.

Nekem fájó üzenet,rossz irányzat.

A cselekvés hiánya a feltételezést igazolja...Talált süiyedt...Vagyis .

.no ezt gondold végig s cselekrdj.. segitek..

06.07. óta várakoztatja--ják ezt a pársoros közlést,, remélem figyelsz!!!

Főoldalra zsántam 20.06.07.

Gondolatok egy verskörül:
SYLVIA PLATH : SZILFA
versét olvastam, sajnáltam, hogy nem találtam az eredeti szöveget.
Viszont másik versének a fordítója oda tette az eredeti angol szöveget.
Hálás vagyok neki érte.
Miért is?
Nos azért, mert magam is le tudom fordítani( kevés angol tudásommal, de mégis)
A másik, mert akarja tudatni velem, azzal,  aki elolvassa, hogy mennyire hiteles.

Utójáték (Magyar fordítás Tandori Dezső)
A balsors mágnese bűvöli őket,

Állnak s bámulnak, mintha övék

Lenne a ház, amely kiégett,

Vagy a füstölgő szekrényből épp

Kidőlhetne egy jó kis botrány;

Nincs halál, nincs förtelem, amin

Jóllaknának, járnak az ősi koncra,

Zord tragédiák vérnyomain.
S bevallom, többször elolvastam a verset SYLVIA PLATH versét, s kérdésem miért érzem azt, hogy ma is írhatta volna ezt a verset.
Élménnyel, de rossz szájízzel, foglalkoztat a gondolat.
Írta: MariaHS
 

SYLVIA PLATH: SZILFA

Gondolatok egy verskörül
Olvasom  Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem   a versét s azon kaptam magam, hogy a gondolatom gyűjtögeti, hogy milyenek is látom, láttam a folyót, a tavat a madarat.
Hmm
Aztán arra a tényre jutottam, hogy sokkal szebbnek láttam akkor amikor a csókodra ébredek.
Igen olyankor
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
Láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!     
S milyen vagyok én, ha te csókolsz:
boldog, hiszen ennél szebbet, jobbat nem kérhetek.
Igen olyankor boldognak látom a világot
s újból elolvasom a verset s egyet kell értenem Hamvas Bélával, "olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!    

Írta: MariaHS

"Hárfámat már fölakasztottam,"
Éreztem, gonoszok leheletét.
Szavak összekuszált mondatok,
Ezért gondolatom már megtartám.'
Lerovom azok kegyeletét,
Kik a szavaimat  elmormolják.
S mulatok  gonoszok kudarcán.

'Voltam trubadur, voltam bajnok,
Mennyi sok mindent odaadtam,
Amíg ily szépen elfáradtam?
Testem, lelkem összesebezték"

Idézet: Ady Endre:Sötét vizek partján

Ui: főoldatra küldtem..21.05.25.