Maria_HS blogja
EgyébDiószegi Szabó Pál verse
Zongorád...
Zongorád, ha lennék,
leülnél elébem?
Dallamot se kell már
ujjaidtól kérnem.
Megszólaltatsz engem,
kotta nélkül játszol.
Finom billentyűkön
simítanál? Hányszor?
Zongorád, ha lennék,
hozzám érne lábad;
közel, megérezném
illatod, hajszálad.
Szavakban, ha játszunk
a pillanatra, szépet.
Hangokat keresnél?
Feketét? Fehéret?
Zongorád, ha lennék
szemed felragyogna?
Hányszor lenne kedved
újabb darabokra?
Mint a kotta szárban,
ott leszek most dallam;
játssz le minden este,
messziről is halljam!
Felfedezlek!
quasi una fantasia
Ujjaim, e fürge léptek,
elindultak a vidéknek
szombat reggel. Kávéillat,
szemed csendje sem csitíthat.
Üzen nekem, mint egy csillag,
szívverésed igaz hírt ad.
Simításom vándorútja
nekem terram tuam nyújtja.
Mezőm hátad, völgy-gerinced,
ujjaimnak virágfölded;
gondolatom száz palánta,
tőled terem, szökik szárba!
Vállad pázsit, selyem nyílik,
mint a csipke, felfehérlik.
Fejed csúcsán hajad szellő,
vele simít a Teremtő.
Holdvirág a füled szirma,
mintha éjjel nekem nyílna;
nyakad patakjánál helyem,
forrásait megízlelem.
Gondolat
Vádlón nézel, mert nem értesz régen
miért vagyok távol s mégis oly közel.
Szemembe miért van kérdés kétely
Elmondanád e vala, ha értenéd.
" haragszom hogy az egész mindenség"
Számomra egy pillanatra te voltál.
S mégis az álmokon átjutottál
Ámor nyilai ezt jól elrendezték.
Büntetésnek vélem, hogy utamon
folyton kísér egy percnyi filmdarab
"Felgyullad rajta a te képed mása."
Olyankor csókod ízét kutatom.
S" haragszom hogy az egész mindenség"
Számomra egy pillanatra te voltál.
Idézet:
Lesznai Anna: Szerelmes vers
Közlés a csop. 21.10.04.
Attila verse
Sohonyai Attila - Szeretni beláthatatlanul
Nem tudom elhordani a hegyeket...
Kicselezni, mit az élet közénk taszít.
Előre látni mi láthatatlan lesz,
És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs.
De azért kicsit mégis adhatom a jövőt:
Mert elveszem, mit kezedben cipelnél,
Felkaplak, ha esni kezdene az eső,
Megcsókollak minden reggel, hogy felébredjél,
hogy ne aludj örökkön.
Hogy zrikállak, mielőtt felidegesítenél,
és elviszem a balhét, mielőtt rád kellene haragudni,
és ha haragszol rám, újra-mosolyodért
mindig, mindig bocsánatod kérni.
Nem tudom elhordani a hegyeket...
Kicselezni, mit az élet közénk taszít.
Előre látni mi láthatatlan lesz,
És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs.
Szeretni tudlak. Beláthatatlanul.
Az egyetlen jövő, mit én ígérhetek.
De ezt szívesen teszem fogadalmul,
mert e tudhatatlan jövő, veled biztos-jelen.
Vers idézettel
Megöl a csend, ez a fehér lepel"
Szótlanság mégis érthető vallomás.
Értem én s beleremeg a kebel,
Hiszen ez a valóság s nem álmodás.
Álmomban vitázok, rólad bölcsekkel.
"Karollak, vonlak s mégsem érlek el:"
Mégis a szó elhagy mikor illatod
Érzem, zihálva élem a valót.
És"Megállt az élet, nincsen több sora"
Éjbe vész csókja, könnye, mámora,
Távolodó álmot egy lepel fedi,
Estig a hajnalfény rejtegeti.
S nappal ha rá gondolok átélem
Újra. s újra az éjszaka mámorát.
Idézet:Ady Endre
21.09. 23, főold. küldve
Gondolat..
Talán itt az idő. s véget kéne vetni az orozásnak.
Hiszen látod, a macska- egér játékban, te vagy pácban.