Maria_HS blogja
EgyébVers
Kezeim közt folynak el
Az idő homokszemei.
- arctalan napok, hónapok -
Mennydörgő dühöm közepette
Töröm, zúzom, harapom,
A megmaradt perceket,
Szemem előtt semmivé váló,
Egykor reményteljes terveket.
Félbe hagyott verseket...
Ujjaim közt folynak el
Az utolsó gondolatok.
- titkos álmaim, vágyaim -
Megsárgult, gyűrött papiroson,
Tinta-tenger habjain
Merül alá a mélybe
Az utolsó nap alkonyatán
Az elmúlást idéző éjben.
Mint szavaim a szélben...
Vers
Ahogy közéjük ékelődött az ég,
nem riasztóan, csak természetesen
szólongatták hangosan egymást.
"Te hol vagy? Hallasz? Én itt vagyok..."
Szárnyaik között ez a légi kapocs,
s a látszólagos hangzavarban
mégis pontosan tudják, ki hol van...
A rövid, rikoltó hangok olyan
biztatón, megnyugtatóan
őszi ködben húztak el ma fölöttem.
Ők magasban voltak és sokan,
én messze lent, csöndben és magam,
de a felhőzajból kiszűrte a szél,
mert ami fontos, valahogy mindig ideér,
hogy tudjam épp merre kékül
és merre alkonyul,
hisz egy ideig én még itt maradok,
de ők csapatostul szállnak el, ki tudja merre?
Vajon látom-e, mikor a földre mind visszaszáll...
Nyomukban csak hűs csöndeső szitál
arcomra, szívemre...
Érdemes elolvasni..
Verseim.../kérlek jelezd, ha más nevével látod/
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
"Kicselezni, mit az élet közénk taszít."
Az ősz színét, mely cinkosan mindent elvakít.
Esténként mélán nézem az eget, taszít
a gondolat, hogy a téli szél majd megfakít.
3028
...
Szótlanság, mégis érthető vallomás.
3233
S mint annyian már megírták, búsnak
látták, olykor tán szépnek az elmúlást.
Látatom véled máshogy azúrnak,
meseszerűnek, hogy most másképpen lásd.
2827
"Van, aki tévedésből jő e földre"
S keresi folyton-folyvást a kiutat.
Nappal is úgy vágyik a néma csöndre,
Irigyli azt, ki jókedvében mulat.
3735
Elmúlik,
gondoltam az év elején bölcsen,
hagytam, hogy elsodorjon a gondolat.
Kerestelek mindenhol, a zöldben,
biz` ízleltem álmomban a csókodat.
2960
"Úgy bujkálok a Szánalomtúl,
Találkozástúl és beszédtűl,"
Miért tagadnám, hogy azontúl
A látványodtól testem szédül.
2527
"Hárfámat már fölakasztottam,"
Éreztem gonoszok leheletét.
3334
Akartam valami szépet alkotni
Neked s felküldeni a csillagokkal
Yling illattal valamit létrehozni
Átkarolva ölelni téged s múltat
Karodban mesélni mily` az éjszakám
Nevetve boldogot is eljátszanám...
3331
Múlik az idő, és elkopnak az évek,
veszíted szépséged, s erőd néha léha.
Azt gondoltad, hogy az idő bölcsnek nevelt,
hogy tudsz mindent, hisz napról napra öregszel.
3535
Próbálom felidézni a szemed
fényét, ahogy rám tekint, talán látom,
mennyi szó s mennyi kedves üzenet
van a tekintetben, nekem szól, átfon.
4037
Látod, készülődik a természet,
virágba öltözik, a nép ünnepel.
Virágvasárnap csokorba szedi
a barkát, templomban imát mond, szentel.
2927
"Tavasz s tél küzdenek egymással."
Régen fagyok voltak, s hó esett.
Ma februárban újraszület`
A tavasz, a nyár s a szerelem.
3636
Ne feledd, ma szebbnek kell lenned, s
Őrt kell állnod a boldogságnál.
Napja van a Nőknek, bölcselet
Alkot erről olykor véleményt.
Piros tulipán az asztalon,
Rózsa volt, még titkon emlékszel,
Arcodon ott a múlt s dallamok.
3534
Látod, hogyan változik az érzés,
Ha nem igazi, csak egy bóvli kacat.
Tudom, semmit nem ér most már féltés,
Gazdagabb lettem, igen, biz` általad.
3357
...Mennyi könny hullott vala érted, és mégis
A kívánságom, hogy itt légy, bátorodik.
Hiszen érintésed oly`, mint a szintézis.
3534
Szegfű nyílik a kertembe`,
Egyik lila, másik piros,
Rád gondolni, tudom, tilos,
Elmentél, csaltál kedvedre.
3635
Várom a tavaszt, mert reszketek, fázom
Áporodott szagú, téli világtól.
4444
Tanakodó betűk figyelnek, csend
Van. Néma, könnyes a szem, arc szomorú.
4240
Józanodó perceidben félhetsz,
Aludni kéne, vad a gondolat,
Nem ártana néha csak őszintén...
3969
Fenyőfámtól búcsúzom hallgatva,
Angyalszál mind itt van a nyakamban,
Repül az idő, már farsang közel,
Selyemből varrok jelmezt, melletted
Angyal leszek majd, egy földi jóság...
3432
...Olvadó hóban lépkedek feléd
Lelkesen dalolom el neked
Dínomdánom utolsó énekét
Orgonahang ébredő hajnal
Gerendánkon ott maradt a fagyöngy...
3130
Szeretet, kötelék, család,
Imában foglaltam a szavam
Legszebb ünnepünk hajnalán.
Valahogy elszállt az év s nyaram,
El s tovatűnő napjain
Számvetés, jó és rossz kevereg
Távol, begyűjtöm elveszett
Emlékeket, egy fáradt mosoly...
3132
Szavaimban megleled a kelőt,
Szedegesd csak a megfelelő szépet.
Lehet, hogy nem vidámak és menők,
Mégis arról szól, amit ad az élet.
3028
Meggyújtottam az első gyertyát,
Míg kezemben lángol a gyufa,
Imát mormolok, s áhítattal
Ünnep és az érzés tétova,
Vigasz jöttöd, és ha ideérsz,
Mosoly lesz, ahová te betérsz.
3349
Megint számoljuk a napokat
Iskolában nevet cserélünk
Kánonban fújjuk a tanokat...
3333
Még
nyári
emlékeimet
dédelgetem, látod,
s mily közel van karácsony,
oly vegyes érzelmekkel várom
az ünnepi vacsorát, szinte fázom...
3563
Ó, ember voltam, s lettem ostoba,
Ki előtt "semmi és mögötte minden."
Emlék még egy kedves sarokszoba,
S csókját az éjnek tegnap még őriztem.
3937
Lassan elfogy 2020, végére jár az év,
gondokat, emlékeket temetünk, fáj,
szinte sajog a lelkünk, az újév
ajándékát várjuk, mi jobb lesz talán.
3534
Tudod, nehezebbek a napok még,
S szeretném elhinni, hogy neked már jobb.
3536
Krizantémillat, a gyertyafényben
Méla csend, keringőzik a gyertyaláng.
Az elmúlás zenéjére csendben
Mormolja valaki ó, jaj, Miatyánk.
Száműzném, mint a romlott étel illatát,
s feledném örökre a szavakat, hiheted,
nem volt kedvemre való e közlés, rémes
látni` az emberi lénynek ilyen bukását.
3739
Kérdem, távozik a remény végleg,
Vagy maradt még hajszálnyi s zöld a mező.
Talán eltűnik végleg az ártó,
Ha nem, itt marad-e nyarunkkal végleg.
4444
Engedem
A szélnek, hogy arcomba fújja ősz hajam,
S megrázza ruhám elejét, mért ne tenné.
Baktatok a hegynek oldalán céltalan,
Ismeretlen az út, és nyomatéktalan.
4240
Most lettél az őszöm,
s látod, az ember néha
milyen telhetetlen.
3839
Lásd, hogyan búcsúzik a nyár,
Incselkedik a Napsugár.
4549
"Én úgy hallgattam mindig, mint mesét",
S elhittem, hogy az emberi lélek szép.
Aztán egyszer ébredtem, a beszéd
Pokolból nagyon aljas és biz` gyáva.
3740
"Tíz év után ezer csalódás"
Olyan, mint egy rossz álom, nehéz
ébredés, de hallom a lantot...
3234
"Soha ne sírj, ha táncoltat az élet"...
4242
A gondolatok, úgy rám nehezednek...
4169
Vidámpark helyet a képernyőn várom,
Nehezen jött össze ma ez a kapcsolat.
4480
"Rég nem valék tevéled szemben", lásd,
Hiszen esős napokon is kerüllek,
Mert dideregve összerezzenek,
Nehogy a szánó pillantásom meglásd.
4182
Ébredezik a táj, a Hold pihen,
Araszol az égen, kél` a pihenő.
Érkező Napot lesi irigyen,
Ahogy várja már az erdeifenyő.
3535
Kifeszítettem a vásznat, festek,
Keverem a színeket, sárgát, zöldet.
Ecsetemmel gondomat elrejtem,
Szemed elé varázsolom a völgyet.
3132
Készül a természet, gesztenyefa
zöldbe öltözött, ibolya illata
incselkedik a tétova széllel,
Ez a tavasz rejtélyes egy ballada.
3237
Osztod magad,
Behízelgő, álnok, hamis,
Önző vagy és telhetetlen.
Hiszen becsvágyad piramis,
A terved szerethetetlen.
- Szomorúság
Talán megfigyelted régen,
Érdekes bizony a változás.
Le is kottázták a dalát3369
Ártó, alantas koronavírus,
Veszélyhelyzetet hirdet a hatóság.
Érdeked ezt kívánja, logikus,
Most ne utazz, veszélyes a távolság.2241
Hallgatom az esőcsepp zenéjét,
S irigylem, hiszen érinti az ajkad.
Lesheti a sóhajod meséjét,
S érezheti, mily` arcodon a balzsam.3261
Neved lehet Éva vagy Irén,
Ősanya vagy, tán leszel vala.
Nőnek születtél, vagy oxigén
A magzatodnak az angyala.
Pirulsz, ha bókokkal halmoznak,
Ismered a csínját a főltnek.3158
Álmatlan éj` lesem a füst táncát.
Kéményben nagy az élet, hamu s korom
Randevúzik, átélem hát drámát,
Kandalló`, pattogós ritmus, dúdolom.3737
Rég volt, mikor tavasznak láttalak,
S abban bíztam, hogy űződ a zord telet.
Mégis, utólag én megáldalak.
Köszönöm neked az álomképeket.4746
Kereslek, mint ruhának szánt kelmét,
És merülök, mint kavics az örvényben.
Muszáj szítani újra a pernyét,
Hogy meleget adjon, mint a Napfénye.3532
Mintha álmodnék, puha-pihe ágy`,
S látok egy szál gerberát is valahol.
Látom, papír felett imádkozol,
Szavakat keresel, kerget s fűt a vágy.3330
Lassan elkészült a jelmez,
volt rajta elég varrni való.
Kritikus s mindent sérelmez,
bőven akadt hát tennivaló.3026
Megfosztott ma a köd látványodtól,
Pedig annyira fontos volt ez nekem.
Ma elárultam volna neked,
S koriztunk volna távol minden gondtól.4139
Járkálnak kicsik s nagyok naponta
mostanság, nem kell hozzá alkalom.
Álarcokkal van tele a szoba,
lógnak a fésülködőasztalon.3334
Nincs szivárvány,
Ma végre vége a szürkeségnek,
Deres a határ, szemnek szép e látvány,
Igaza van a régi meséknek,
Mégis, azt sajnálom, hogy nincs szivárvány.2928
Báli cicoma, szép szatén s karát,
Olajzöld a teríték az asztalon.
Lemez énekli a nép himnuszát,
Diós és mákos bejgli rég elfogyott.
Ossian zenéje zeng a szélben,
Gépként dúdolom ismerem dallamát.3240
Dísz
leszek
a múltad
fenyőfáján
ha leejtenél
tán
fájva
eltörne...3132
Havas az út és mégis tavasz van,
Amikor a karod újra átölel.
Érzem
Csontjaimban lent s fent, vihar közeleg,
Még bújócskát játszik, felhőket kerget.
Csábosan a napsugárral üzenget.
Erőt gyűjt szélcsendben, még ma gyermeteg.
3336
Jöttél s hoztál magaddal régi csókok ízét,
Emlékek hullanak a sárguló levéllel.
3535
Szikkadt mező, az eső régen rejtőzik.
Kalászok titkát bálázott kötegek őrzik,
Szemed keresi a repcék sárgaságát,
Már learatták, érzed az idő múlását.
3032
Láthatatlan fonalak hálót szőnek,
S mindegyiken egy gondolat sétál.
Néha a hamis szó rútul megtréfál,
Mint ősszel a sáros avarszőnyeg.
2629
"Ki a szabadba, látni a tavaszt,"
Ahogy átadja helyét a nyárnak,
Vadvirágos mezőknek, a fáknak.
S hallgatni, ahogy harmatot fakaszt.
3036
Hajnali órákban még csendes a város.
A buszra álmos emberek érkeznek.
Monoton zenét játszanak a kerekek,
Úti cél mindenkinek a főváros.
2930
Ha hallanám a csengését a szódnak,
tudnám, hogy igaz dallamról beszél.
Feltett kérdésekre válaszod zenél,
s a mondandódat vehetném bóknak.
3464
Nincs semmi baj,
csak elfáradt az érzés, tényleg,
talán most ennyi volt, ugye, érted.
S nem nevezed majd őrültségnek,
ha az érzésem válásra késztet.
3441
Szavakból állnak a vékony falak,
rímlábas asztaloknál betűk,
röpködnek a fel-feldobott labdák,
ugrál utánuk az önjelölt.
3537
Elnapoljuk
Majd holnap, most nincs értelme.
S indokot találunk százat,
inkább építjük a falat,
tégla az egónk sérelme.
3775
A képzeletben ilyenek láttalak, ezerszer
játszottam már a gondolattal, milyen lennél,
és én milyen lennék, ha én apa lennék, talán
éppen a sajátom, aki megvigasztal, mert
elveszett a dallam, s nem találom a zongorán.
2660
Régen láttalak, most mégis
némán nézlek, talán érzed,
az üzenetem szintézis
nálam, hogy láthatlak téged.
3139
Haraggal búcsúzik kikelet, eső
esik, dörög, jeges a zivatar.
Perel az elmúlásért, virágeső
hullik a fákról, mindent betakar.
3339
Különös randevú a Duna partján.
Együtt fürdőzik a fényben múlt s jelen.
Csendesek, némák, mégis beszélgetnek,
A lélek játszik melódiát lantján.
3366
Vidám gyermekek gyűlnek körém,
friss homok van a játszótéren,
gyermekricsaj szép zenéjében
nézem apróságok örömét.
Talán e tulajdonság, ami legértékesebb.
Mert nemes, hiszen tudod, gonosz volt a szándék,
Ami vezérelte a tettet, s legtörékenyebb,
A bizalom elveszett, célzott az "irányzék."
Mégis ünnepi díszben a lelked, ha kimondod.
3370
Éjszaka fagyos hideg és ködös
még nedves a föld, reggeli ég vörös
úgy tűnik nappal is csak beborul
telet temetni vágyom már piszkosul.
2859
Megérkeztél, gyorsan jöttél, siettél,
Olyan vagy még, akár egy libikóka.
2860
Bejgli maradék, és egy itt maradt pohár,
Óévi, pezsgő, a buborék már tovaszállt.
3339
Elérkezett a visszaszámlálás.
Ahogy visszanézek, megvoltunk.
Igaz, voltak gondok, olykor málhás,
Lassan megoldódtak, s megszoktunk.
2223
ÉN
nem tudom
ki vagy csak a képed
ismerem a szavakat versedet
egy csoportban vagyok teveled ezért
láthatod itt ott a jelemet hogy megtisztellek...
2829
Reggelre minden fehérbe öltözött,
kristályszemek hullanak az égből.
Talán egy hópihével a szeretet
most költözik a tündérmesékből.
2744
November vége van, lassan elmúlik
Megint egy év, és könyved betelik,
Most újra átélheted a napokat,
Tán olykor fájó pillanatokat.
3670
Látod - "nincs bennem látványos tünet."
Csak magány ösvényeibe öltözöm,
csalódás, mit okoztál, még gyötör,
s néha magával sodor a rémület.
3972
Talán sosem voltunk jó barátok,
te mindig mást mutattál, csak a külsőt,
nem értékelted a bánatfelhőt...
3264
Olykor elmerülök a gondolatomban.
Éveket elemzek csendes napeste,
Ott időzök emlékekben éppen nálad,
Édes perceket szövök zöld selymekkel.
3974
Lelkem a baráti szódra.
Jókedvre, derűre szívből-
Jövő dalra s minden jóra,
Még maradt az emlékekből.
3259
Ha ormon a föld, akkor:
kapar az eke, csak cibál,
de nem halad, hát vékony -
a remény vetésre, dacol
a mag, akár a kedves -
mikor a lovára pattan.
3056
"Lassabban, haragos lelkek testvére, vihar, hogy"
"Lombjaim árnyékát szét ne zilálja dühöd"!
3472
Valahogy sosem várlak szívesen.
Úgy, mint a tavaszt - mégis elismerem,
Káprázatos tudsz lenni díszesen,
Fested a tájat, de fájsz te énnekem.
A szívem falán még ott az emlék,
Tőled érkezett, régi már és halvány.
Mélyen keresem a választ, az esték
Fájó bugyrában még szól a csalogány.
3979
...bölcs intelem, múlik az ölelésed.
Poggyászként nehezedik, kettészakadt...
3983
Vonzó fényességed ismeretlen,
és mégis emberek sokaságának
jelented a reményt, világának,
miattad hisznek a jó "tündérekben."...
3381
Más a reggel veled, régi barát,
nem tagadom, hogy vártalak már nagyon,
minden más ilyenkor, ha újra lát
az ember, fényed meleged, közvagyon.
3880
Sötét volt már a Hold, régen felkelt,
kísért a borongós gondolatommal,
ahogy a tónál vártam a reggelt,
figyelni kezdtem elszánt uralommal.
3679
Meg fogod érteni, hogy nem tudok
jobbat tenni, a gyászruhámat
most itt leteszem, belepusztulok
a búcsúba, de üresjárat.
4694
Kéne elfelejteni téged, hogy végleg
a harmónia legyen jelen bennem
nagy káosz van, kimutatta a gyorsmérleg
reménytelen érzés, ki kell pihennem.
71150
Amióta
nem vagy, minden este lázzal dideregve
egy ágyban fekszem a kínnal telt vággyal,
a "szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is", de
várom, hogy az álom megszánjon, ha végleg
elvett tőlem az élet, az égiek
között is lehetnek rémek, miért, tényleg...
47106
telnek a napok és óramutató tetézve
kattog percről percre jár sehol nem áll tovább
kiszámolta a lépteit ütemre tervezve
fogaskerék fásult feladná de ostobább
annál mert valami azt súgja folyton várj még rám
és hallgat a hangra köröket járva várja
hiszi ha kitartó mint húrok régi citerán
kinek hiánya oly nagyon fáj visszavárja.
4391
Lehet, hogy tévedek, amikor
azt hiszem, hogy valamikor
észrevétlen eltávozott,
vagy mélyen elraktározott
lett az igazi arc, ami oly
szépen tükrözi a komoly,
és vigyorgós, de igazi,
valós érzést, ami emberi.
4288
táncát figyeltem az éjjel
égi zenekar szerteszéjjel
cintányérral hogy harsogott
dobverő magába kuncogott
aztán kellő komolysággal
a dobbőrt pergető dologgal
erősített a ritmuson
villámok meg a szívritmuson...
3389
Szeretlek, ma mégis utolért,
Amitől távolabb vagy tőlem,
Mint Óz, a varázsló, hittem, érted,
Majd visszakapom, hiszen átélted,
Talán várnom kéne, és kérnem...
3789
Magamban az érzést félreértettem,
A tüzet szemedben lángoló vágynak
Véltem, és amit reméltem, téves, hogy
Vártam a napot, amikor átlépem
Veled a vágy ajtaját, ahol egy éjjel...
2658
Ma meglestem az esőcseppeket,
üveggolyók voltak egy falevélen,
és ahogy közelebb mentem az ághoz,
láttam az utat a boldogsághoz,
a remény csillogott ott az ágon.
2878
Virul az orgona, illata csábító,
ibolya ruhája, gyöngyvirág zöldje,
a lilaakác csodás fürtje, földre
hulló szirmok lila szőnyege ámító.
Várlak.
Téged akkor is, ha az életem
utolsó órája lesz érkezésed,
de annak minden percét csak veled
tölthetem el, szeretlek, a titkom
vagy, és talán az is leszel, de érzem.
1434
Vannak napok, amikor
úgy érzem, hogy a hatalmas hullámok
törnek rám, érzelmileg szinte sodródok
egyik partról a másikra, ahogy az érzésed
változik, azt nem követi a nézésed,
egyszer felemelsz ezer apró szépséggel,
de a másik pillanatban már a mélységgel
kell küzdenem, mert nem érdekel...
1124
Egyre nehezebben várok rád,
és ahogy múlnak az órák...
Használd!
Rólunk
Gondolat
Léted
A szememben, ártó szándék,
Veled én bíz' rosszul bánnék.
Hiszen nem vagy arany tálka,
Lappangó vagy mint a nátha,
S remény talán, hogy elkerülsz,
Vagy pocsolyába elmerülsz.
Naponta kérem az eget,
Ne küldjön, álomképeket.
Dideregve, hálok árnyba,
Látlak, téged a szobába.
Megint matatsz a ruhásba,
Belenyúlsz majd a kajába.
Lopod a pénz és könyveket,
Hiányuk, kap majd könnyeket.
Árnyék vagy, gyötrelmes árnyék.
Inkább a mennyben járkálnék,
Szenny vagy irtószert használnék,
Vesztednél nem sírdogálnék.