Maria_HS blogja
EgyébVersem
Maria_HS _POET.HU.
TemetőbenKrizantémillat, a gyertyafénybenMéla csend, keringőzik a gyertyaláng.Az elmúlás zenéjére csendbenMormolja valaki ó, jaj, Miatyánk.Síroknál csendes rokonok, némánTalán a hant lakóját felidézik.Milyen volt a nevetése, láttánEmlékét magukban elevenítik`.Vélem, eszükben jut néhány mondat,S közben a saját sorsukat elemzik.Jó ez a síri csend teliholdban.Szépülnek a hantok s kripták a fényben.Krizantémillat, a színekben ősz,Méla csend, és elalszik a gyertyaláng. Halottak napjavers
Halottaim
Lassan ideérnek, és mesélnek régről,
Szépnek látszó múltról s talán a jövőről.
Hisz "Elmúlnak lassan minden földi lázak."
Ott nem lészen többé érzés s múl' a vágyad.
Temetőben krizantém fehér a szirma,
Keringőzik, könnyező szép gyertyalánggal.
Átölelek, magamnál tartalak kincsem,
Soha nem voltám te, nekem a bilincsem.
Többen "rámhajolnak és siratnak ők itt:"
Az egész csodás, talán szép is és meghitt.
Mégis mosolyom régen elhagyott érzem,
Valami megfagyott ebben az idillben.
Halottaim most nekem mesélnek régről,
Szépnek látszó múltról s talán a jövőről.
Idézet: Juhász Gyula
2021.10.29. főoldal
Vers
Maria_HS
NapjainkbanSzáműzném, mint a romlott étel illatát,s feledném örökre a szavakat, hiheted,nem volt kedvemre való e közlés, rémeslátni` az emberi lénynek ilyen bukását.Nehezen tűrtem s tűrtem, ott volt a muszáj,ami most talán választ ad a kérdésedre.Miért hagytam, hogy szobámba légyen, éjjelés nappal lesve a mozdulatom, most is fáj.
Beteg agy azt gondolom, hiszen a normálelme, erre képtelen, biztos a maligán`késztette a szobámba, ott leselkednia csipkés hálóingemre, s elemezgetni.
Társakkal kibeszélni az öreg testnekbiológiai változását, és lesniegy embert, aki erről semmit nem sejthet,hisz becsületben dolgozott és öregedett.
Számtalan tanulmányban kereste naphossz`ily` és hasonló tettnek okát, de nem lelte.Közben fontolja, Uram, erre bocsánatvan-e, a beteg lélekkel mondd, Te mit teszel.
Kérlek, adj nekem tanácsot, én mit tegyek,a gondolattól is kiver a víz, hogy néznek,nézik, hogyan fekszem ágyamban, és milyena fehérneműm, csipkés vagy talán épp sárga.Otthonomban hat szempár, gonosz tekintet,mozdulatom mit sem sejt, hiszen titok lévén,hogy vendég van nálam, éjjel s nappal hallommost, hogy írom a sorokat, még fenyegetnek.Száműzném, mint a romlott étel illatátaz otthonomból, mind, kik ezt tették, lecsúszottlelketlen lények, ismertek, tehetősek,és rendelnek ők koporsót az igaz szóért.
Ki e sorokat olvasod, némán hallgatszpersze, mit is tehetnél, hisz hallgattam én is.S nem tudtam, hogy mitől is fekete az ég,attól, hogy ez megtörtént, vagy hogy kik is néznek.Keresem a választ, segíthetsz, hátha együttmegtaláljuk s kitesszük, mint a legókat.S reménykedsz, hogy nem erről álmodsz majd az éjjel.Nincs ok a tettre, s nincs bocsánat, nincs kegyelem.
Fóoldalra
Beszélgetnék
Olykor magam- magammal, játszanék
A szavakkal, kérdeznék és felelnék.
Vitába is szállnék önmagammal,
Pláne ha rólad folyna aposztata.'
" Dallamot írnék egy belső hangnak."
Hallgatnám behunyt szemmel, mint Viváldit.
Szárnyat adnék a fojtott vágyaknak,
S szívemre kötözném a tízes fáslit.
Kottáznám az"ősz halálhörgését,"
Négyujjasra írnám,hogy majd ott legyél.
S meghalld a falevél könyörgését,
Mikor hitvesztve' a szélnek énekel.
Bús hangulatom a másik felem
Vígan hessegetné, s fogná a kezem.
Idézet: Millei Lajos
2021,10.18. 10.23.
Dicséret...TÖLE. nekem...
jocker2021. október 17. 10:30
Hmm... Ezt aztán nevezem versnek... Jó, ha mondom = 5*
Akár fikció, akár van valóságalapja, remek, pazar a leírásod, nekem meg nagy élmény volt olvasni, elmeditálni...
És bizony a mindennapok inkább igy zajlanak, mint amikor a nagyon szép sorokban írton meditálunk, hogy milyen szép és milyen jó... minden. Egy fenét! Az életről, az életkörülményekről szépeket írni, az is csak az emberiség egyik vágyálma. Az "értő" olvasónak ez mindig kiviláglik...
Egy szó, mint száz, versed rendhagyó, kiemelkedő, színvonalas, döbbenetes és bámulatos, kifogástalan, nagyon is sokatmondó, korrekt mestermunka!
Verseddel tőlem aranyérmet nyertél, melyet most a nyakadba is akasztottam.
Megkaptad a 29. szívecskét is.
Poétaöleléssel, őszinte, alázatos és a legmélyebb hódolatteljes tisztelettel, elismeréssel és barátsággal, kalapemeléssel és főhajtással; vivát, vivát, vivát!
Az Isten éltesen!
jocker/Kíber/Feri