Maria_HS blogja

Egyéb
Maria_HS•  2021. október 30. 18:18

Versem

Maria_HS _POET.HU.

Temetőben

Krizantémillat, a gyertyafényben

Méla csend, keringőzik a gyertyaláng.

Az elmúlás zenéjére csendben

Mormolja valaki ó, jaj, Miatyánk.

Síroknál csendes rokonok, némán

Talán a hant lakóját felidézik.

Milyen volt a nevetése, láttán

Emlékét magukban elevenítik`.

Vélem, eszükben jut néhány mondat,

S közben a saját sorsukat elemzik.

Jó ez a síri csend teliholdban.

Szépülnek a hantok s kripták a fényben.

Krizantémillat, a színekben ősz,

Méla csend, és elalszik a gyertyaláng.

Halottak napja

Maria_HS•  2021. október 29. 22:26

vers

Halottaim
Lassan ideérnek, és mesélnek régről,
Szépnek látszó múltról s talán a jövőről.
Hisz "Elmúlnak lassan minden földi lázak."
Ott nem lészen többé érzés s múl' a vágyad.
 
Temetőben krizantém fehér a szirma,
Keringőzik, könnyező szép gyertyalánggal.
Átölelek, magamnál tartalak kincsem,
Soha nem voltám te, nekem a bilincsem.
 
Többen "rámhajolnak és siratnak ők itt:"
Az egész csodás, talán szép is és meghitt.
Mégis mosolyom régen elhagyott érzem,
Valami megfagyott ebben az idillben.
 
Halottaim most nekem mesélnek régről,
Szépnek látszó múltról s talán a jövőről.
Idézet: Juhász Gyula
 
2021.10.29. főoldal

Maria_HS•  2021. október 27. 19:59

Vers

Maria_HS

Napjainkban

Száműzném, mint a romlott étel illatát,

s feledném örökre a szavakat, hiheted,

nem volt kedvemre való e közlés, rémes

látni` az emberi lénynek ilyen bukását.


Nehezen tűrtem s tűrtem, ott volt a muszáj,

ami most talán választ ad a kérdésedre.

Miért hagytam, hogy szobámba légyen, éjjel

és nappal lesve a mozdulatom, most is fáj.


Beteg agy azt gondolom, hiszen a normál

elme, erre képtelen, biztos a maligán`

késztette a szobámba, ott leselkedni

a csipkés hálóingemre, s elemezgetni.


Társakkal kibeszélni az öreg testnek

biológiai változását, és lesni

egy embert, aki erről semmit nem sejthet,

hisz becsületben dolgozott és öregedett.


Számtalan tanulmányban kereste naphossz`

ily` és hasonló tettnek okát, de nem lelte.

Közben fontolja, Uram, erre bocsánat

van-e, a beteg lélekkel mondd, Te mit teszel.


Kérlek, adj nekem tanácsot, én mit tegyek,

a gondolattól is kiver a víz, hogy néznek,

nézik, hogyan fekszem ágyamban, és milyen

a fehérneműm, csipkés vagy talán épp sárga.

Otthonomban hat szempár, gonosz tekintet,

mozdulatom mit sem sejt, hiszen titok lévén,

hogy vendég van nálam, éjjel s nappal hallom

most, hogy írom a sorokat, még fenyegetnek.

Száműzném, mint a romlott étel illatát

az otthonomból, mind, kik ezt tették, lecsúszott

lelketlen lények, ismertek, tehetősek,

és rendelnek ők koporsót az igaz szóért.


Ki e sorokat olvasod, némán hallgatsz

persze, mit is tehetnél, hisz hallgattam én is.

S nem tudtam, hogy mitől is fekete az ég,

attól, hogy ez megtörtént, vagy hogy kik is néznek.

Keresem a választ, segíthetsz, hátha együtt

megtaláljuk s kitesszük, mint a legókat.

S reménykedsz, hogy nem erről álmodsz majd az éjjel.

Nincs ok a tettre, s nincs bocsánat, nincs kegyelem.

Maria_HS•  2021. október 19. 13:11

Fóoldalra

Beszélgetnék
Olykor magam- magammal, játszanék
A szavakkal, kérdeznék és felelnék.
Vitába is szállnék önmagammal,
Pláne ha rólad folyna aposztata.'
 
" Dallamot írnék egy belső hangnak."
Hallgatnám behunyt szemmel, mint Viváldit.
Szárnyat adnék a fojtott vágyaknak,
S szívemre kötözném a tízes fáslit.
 
Kottáznám az"ősz halálhörgését,"
Négyujjasra írnám,hogy majd ott legyél.
S meghalld a falevél könyörgését,
Mikor hitvesztve' a szélnek énekel.
 
Bús hangulatom a másik felem
Vígan hessegetné, s fogná a kezem.

Idézet: Millei Lajos
2021,10.18. 10.23.

Maria_HS•  2021. október 17. 11:09

Dicséret...TÖLE. nekem...

jocker2021. október 17. 10:30

Hmm... Ezt aztán nevezem versnek... Jó, ha mondom = 5*
Akár fikció, akár van valóságalapja, remek, pazar a leírásod, nekem meg nagy élmény volt olvasni, elmeditálni...
És bizony a mindennapok inkább igy zajlanak, mint amikor a nagyon szép sorokban írton meditálunk, hogy milyen szép és milyen jó... minden. Egy fenét! Az életről, az életkörülményekről szépeket írni, az is csak az emberiség egyik vágyálma. Az "értő" olvasónak ez mindig kiviláglik...
Egy szó, mint száz, versed rendhagyó, kiemelkedő, színvonalas, döbbenetes és bámulatos, kifogástalan, nagyon is sokatmondó, korrekt mestermunka!
Verseddel tőlem aranyérmet nyertél, melyet most a nyakadba is akasztottam.
Megkaptad a 29. szívecskét is.
Poétaöleléssel, őszinte, alázatos és a legmélyebb hódolatteljes tisztelettel, elismeréssel és barátsággal, kalapemeléssel és főhajtással; vivát, vivát, vivát!
Az Isten éltesen!
jocker/Kíber/Feri