Jegyzet

Maria_HS•  2021. május 26. 08:53  •  olvasva: 75

Gondolatok egy verskörül
Olvasom  Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem   a versét s azon kaptam magam, hogy a gondolatom gyűjtögeti, hogy milyenek is látom, láttam a folyót, a tavat a madarat.
Hmm
Aztán arra a tényre jutottam, hogy sokkal szebbnek láttam akkor amikor a csókodra ébredek.
Igen olyankor
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
Láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!     
S milyen vagyok én, ha te csókolsz:
boldog, hiszen ennél szebbet, jobbat nem kérhetek.
Igen olyankor boldognak látom a világot
s újból elolvasom a verset s egyet kell értenem Hamvas Bélával, "olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!    

Írta: MariaHS

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!