Játék

Kabaládra
Találtam a fiókban becézem,
Szólongatom belátom  mily hasztalan.
Mintha te magad volnál, úgy nézem
S kissé restellem is ezért most magam.

Pirulva elheverek az ágyon,
Szagolgatom a kabaládat tunyán,
Nincs illata, messze az óceán,
Ott maradt valahol élt' zátonyán.

Kereshetnék a múltról szép képet,
Mi a pillanatból varázsol szépet.
Hasztalan a lanton új már a húr.

Régen voltál e szívnek lovagja,
Eltévedtél, mint erdőnek bús vadja.
S lettél egy báb s rózsa mi elvirúl.