Játék

ÚJRA ITT
Állok megint, előtted én naív,
béklyó lábamon ez a kétszínűség.
Jobb volna talán az egyszerűség,
Holdfényben látszik, sebes az edzett szív.
 
Emlékszel a szerelem idején,
valami kedves, minden haragra hullt.
S a harag csendesen tova vonult,
most csupa a kétely költözik belém.
 
Látom tudod merre a kijárat:
Magadtól kitalálsz, lelked oly szegény
Nem boldog a győzelmem s győzve én.
 
Érzés különös és tétova bár,
Köntösöm alatt lelkemben a remény.
A száj dalol s maradok büszke lény.