Játék

Ember
Mondd mit remélsz, maradsz vagy halandó
leszel s megéred a szép kort vénülő
ráncokkal, ékes orcád maradó
emlék vég' ágyadban ajkad kékülő.

Kérdés váratlan arcod piruló,
S nehezen érkezik a friss levegő.
Csont ropog mint a silót daráló
garat, ha nagyon rozsdás a keverő.

Asztalon abrosz rajta mandula,
Arcodon csárdást járó gyér lámpafény.
A tested fáradt s ágyad kéreti.

Füledben egy muzsika kórusa,
a a dallama az életed, nagy regény
csupán csak az emléked élteti.

halandó
vénülő
maradó
kékülő

piruló
levegő
daráló
keverő

mandula
lámpafény
kéreti

kórusa
nagy regény
élteti