Játék

Maria_HS•  2019. január 16. 14:47

Lerajzolom
Kitörölhetetlen tintával a mosolyod,
Így maradandó lesz számomra és remélem.
Ha ránézzek a rajzra látom és átélem,
hogy állandóan a zenémet hiányolod.
 
Pedig szól az talán csak halkan pianóban.
A távolság miatt kissé letargiában,
Hiszen nem tudom miért a kiábrándultság,
S meddig tart átmenet végleges a tompultság.
 
Rajzomon ott lesz vonalakban a kétségem,
Persze titkolom honlétét ugye megérted.
Ha elmúlik egyszer majd ez az érzés végleg,
Megvilágosodik a sötétségben szépen.
 
(kitörölhetetlen, maradandó, állandóan, letargiában)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Maria_HS2019. január 24. 21:11

Kri01, Metta, Mikijozsa, M.J.Kata
Köszönöm a látogatást s örülök a véleményeteknek : Maria

M.J.Kata2019. január 18. 20:21

Jó lett !

Mikijozsa2019. január 18. 17:28

nagyon jó

Metta2019. január 17. 13:49

Nagyon szép lett!

Kri012019. január 17. 09:09

Szép vers :). De kívánom, hogy a letargia energiává alakuljon :)!