Játék

Emlékszel      (kendermag, pára, halkuló, szenvedély )
Udvarunkban milyen nagyra nőt a kendermag,
Anyánk mindig ott méregette mennyit nőttünk.
Rég volt, emlékeinket elmossa az idő,
Pára lesz, apró vízcseppek a szürkeségben.
S a halkuló szavakban mi beletörődünk.
Csitul a mindent elsöprő erős szenvedély,
S ülünk egymás mellett az ereszkedő ködben.


Új: hang, érzelem, dér, játék