Írjunk közösen

Érted már

Látod az arcod holdvilág füröszti,
Tündöklésed a posvány szagú tengerár.
Orcád alufólia színre festi,
A pocsolyában táncoló szép holdsugár.
 
Észre vetted s érted már, mi a távol
S gondolsz még, reám ha rovod az utakat.
Betérsz néha egy fogadóba vándor,
És alszol e, olykor tükröspaplan alatt.
 
Néha mikor össze csap a gondhullám,
S az ég zeng, villámlik, szíved hangosan döng.
Vaj' akkor, hogy gondolsz a távolban rám,
Remélem a lelkiismereted köszönt.
 
Nincs bennem harag, kővé vagyok válva,
Talán a nyár valakivel összetalál.
Nász lesz, biz megüzenem nemsokára,
Mert tudnod kell vendégnek sem akarlak már.
 
/füröszti, tengerár, festi, holdsugár/ távol, utakat, vándor, alatt/ hullám, döng, rám, köszönt/ válva, összetalál, nemsokára, már./