Gondolatok

Billy Collins

KEDVENC TIZENHÉT ÉVES GIMNAZISTÁMNAK

Tudsz róla, hogy ha elkezdted volna építeni a Parthenont
a születésed napján,
még egy év, és kész is lennél az egésszel?
Na jó, egyedül nem ment volna.
De semmi baj:
Hogy önmagad vagy, az éppen elég.
Pont azért szeretünk, mert az vagy, aki.

De tudtad, hogy a te korodban
Judy Garland százötvenezer dollárt szakított egyetlen filmért,
Jeanne d’Arc győzelemre vezette a francia hadsereget,
és Blaise Pascal kitakarította a szobáját?
Akarom mondani, feltalálta a számológépet.

Persze minderre később is ráérsz
az életedben, miután kijössz a szobádból,
és virágba borulsz,
vagy legalább szépen összeszeded a zoknijaidat.

Valamiért nem megy ki a fejemből,
hogy Lady Jane Grey már tizenöt éves korában
Anglia királynője volt.
Bár később lefejezték, úgyhogy ő véletlenül se legyen a példaképed.

Néhány évszázaddal később
Franz Schubert, amikor annyi idős volt, mint te,
főzött a családjára,
ami mégsem tartotta vissza attól, hogy négy szimfóniát, két operát,
és két teljes misét komponáljon, még kamasz korában.

De persze ez Ausztriában történt,
a romantikus érzelmesség csúcspontján,
nem itt, Cleveland-külsőn.

De tényleg, kit izgat, hogy Anna Oakley tizenöt évesen mesterlövész volt,
vagy hogy Maria Callas tizenhét évesen debütált Tosca szerepében?
Szerintünk te úgy vagy különleges, ahogy vagy,
akár az étellel játszol, akár a semmibe bámulsz.

Egyébként amikor azt mondtam, hogy Schubert főzött, hazudtam.
Bár ez nem jelenti azt, hogy minden házimunkából kihúzta volna magát.