Évszakok

Évszakok
"Amint itt ülök, s nézem arcodat,
Ahogy elmúlnak a nyarak s tavaszok
fogynak a kedvesek a barátok,
Hiányuk pótolhatatlan, karcolat.

Akár a hulló őszi falevél,
lehullik s marad a kopár gally árván.
Szürke napok fájó csendje topáz,
télnek hidegében szemed hírlevél.

Veled új tavasz jön majd a télre,
hiszen ez az életrendje kedvesem.
Mosolyod, szívem sziromlevele.
De,"árnyék gyanánt száll rám egy gondolat"

Gárdonyi Géza: Amint itt ülök
"Amint itt ülök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt száll rám egy gondolat:"