Évek óta

Évek óta
Nézem szemed, s nem láttam fényét sehol,
Mert elvakított, színe a tengerkék,
Nem tudom élek- e, ekkor emberként,
Vagy csak tengődöm, mint akit űberol.
 
A szerelem képzelete, vágy álom,
Hiszen soha, nem létezett kötelék,
Egy eltévedt, kóbor Ámor lövedék,
Ami miatt, csak én egyedül vágyom.
 
"Nézek vakon és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék s szabadulni vágyom,
és gyűlölöm magam, másért meg égek,"
 
S valahogy nem visz rá, mégsem a lélek,
Hogy miattad veszni hagyjam az álmom.
Én nem fogok feladni mindent érted.
 
Idézet: Petrarca: Nincs békém c. vers