Emlékszel

Hajnal volt amikor burkolózva,
egymás szemébe néztünk és feledtünk
mindent, csak a felhő volt felettünk.
S abban a percben lassított az óra.
 
Csókod varázsát könnyel fizettem,
S a boldogságot, bánatra cseréltem.
Nem volt happy mint egykor a mesében,
az alma mérgezett, szavad hitetlen.
 
Az ily' mesét az ember megunja.
Inkább egy takarót terít magára,
verseket ír, ha a lelke fázik.
 
S néha, egy percet szánok magunkra,
Látom, nálad is megvolt a csók ára.
Szív e pillanatban hozzád vágyik.
 
Rímek:burkolózva, feledtünk, felettünk, az óra,// fizettem, cseréltem, mesében, hitetlen //megunja, magára, fázik //magunkra, ára, vágyik