Emlékezés a szélben

Emlékezés a szélben
Viharos szélben a redőny zenél,
nem csitul, csak a remény alszik,
az ember szendereg és tolakszik
a magány, nincs beszéd, kellenél.

Könny régen elapadt, a fájdalom,
ha volt is, tovaszállt már régen.
Látod a múzsám homlokon csókol,
ami maradt, egy porszem, védem.

Tündököl a nap, szép hótakaró,
fehére festette az utat.
Hóembert épít a jóakaró,
szépíti a csalódásunkat.

redőny, csitul, alszik, szendereg, magány, beszéd, könny, csókol, porszem,tündököl.