Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Átírt vers
Maria_HS 2020. szeptember 4. 16:03 olvasva: 97
A mondatod rejtett gyűrűiben,
Néha a mondandó alig parázslik.
Pedig szépen zölddel már a pázsit,
Lehetne ihlet és néhány sejtelem.
Ami egyszer elhitetné velem,
Hogy telve van a szíved roskadásig.
Mert hallgatásod unalmas s ásít,
A megértés ideje nem végtelen.
Emlékemből egy szó visszapattan,
Valami sejtés a nedű pohara.
A fejemben alkohol mámora.
Fáj ez a pillanat, mozdulatlan
Emlék, színes levelek, őszi kertek.
Már tavasz van s a valóság dermedt.