ADY ENDRE: Biztató a szerelemhez

BIZTATÓ A SZERELEMHEZ

Szép asszonyom, a szerelem

Ötlettelen és ócska jószág,

És mégis, hidd el, ez az egy

Hajszás valamink: a valóság.

Az ember mindent elfeled,

Élni, hazudni, halni, adni,

De csók-kérő daganata

A sírban sem fog lelohadni.

Drágám, az évek és napok,

Hidd el, nem lesznek sohse szebbek:

Holnap s mindig az emberek

Ölelnek, szülnek és temetnek.

Valahogyan, valahogyan

Ezt kellene feledni máma.

Ez a kicsi kis feledés:

Ez az emberek boldogsága.

Édes, ugye, mi feledünk?

Drágám, ugye, a napok évek

Nem rontják meg a mámorunk,

Nem rontnak meg engem s téged?

Olyan mindegy, mint szeretünk,

Olyan mindegy, csókunk mifajta,

Olyan közeli a Halál

S olyan nagyszerü győzni rajta.

Ad Endre.