Marcsy prózái

 

Fiatalasszonyként, éppen, hogy az apósom házához kerültem. Más emberek voltak, mint a szüleim, más szokásokkal és más ízléssel.

Egy alkalommal valamiért otthon voltam egyedül, és eldöntöttem, hogy mire hazajön a család, jó háziasszony módjára vacsorával várom őket. Apósom nagyon szerette a paprikás krumplit. Úgy gondoltam, hogy egyszerű elkészíteni, hát megfőzöm.

Elmentem a boltba, megvásárolni a hozzávalókat: burgonya, kolbász, hagyma került a kosaramba. Nagyon ki volt számolva a pénzem, nem is maradt belőle egy zsemlére való sem. Sebaj, akkor is örömöt szerzek nekik.

Hazaérve, kipakoltam a konyha asztalra, és bementem a szobánkba átöltözni. Hát mire végeztem az öltözködéssel, nem volt a kolbász az asztalon! Volt egy kandúr macskája az anyósomnak, és a konyhaajtó előtt jó ízűen lakmározott belőle. Hát nem ellopta a bestia az asztalról! Majdnem sírva fakadtam! Dühömben olyat kiáltottam kandúrra, hogy leugrott a szerencsétlen a méter magas teraszról. Úgy elszaladt, hogy soha többé nem láttuk.

A paprikás krumplit megfőztem, úgy ahogy anyukámtól láttam: pirított hagymára raktam a krumplit, fűszereztem és felöntöttem egy kevés vízzel. Jól nézett ki, az íze is jó volt, de a kolbász nagyon hiányzott belőle.

Apósom, anyósom és a férjem hazaértek. Szépen megterítettem az asztalt, vágtam kenyeret, tettem savanyúságot.

-De jó illat van! Csak nem paprikás krumplit főztél? Hát te főzni is tudsz?-

Dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy sikerült örömet szerezni. Körül ültük az asztalt, levette a fedőt az edényről az apósom, és éktelen haragra gerjedt. –Ez mi!? Ez neked paprikás krumpli? Ebbe nincsen hús! Hát a te jó édes anyád nem tanított meg főzni?!-

Később derült ki, hogy apósomnak nem étel a hús nélküli étel. Ők pörköltöt főznek, és abba teszik bele a krumplit. Náluk ilyen a paprikás krumpli. Na de az én szüleim szegény emberek módjára, csak kolbásszal főzték, vagy azzal sem, csak úgy mezítlábasan. Hát nehéz a kezdő háziasszonyok élete!

De a kandúr azóta sem került elő. Ő nem bocsátotta meg nekem a vétkemet. Biztosan világgá ment. Igaz, akkor este legszívesebben én is azt tettem volna.

Azután még sokszor élcelődött velem az apósom a mezítlábas paprikás krumpli miatt, de akkor már együtt nevettünk a dolgon. Sikerült eltalálnom az ízlését,  nagyon jókat főztünk és ettünk együtt.

 

                                                                                               2007. december 11.

                                                                                                        Isaszeg

 

Szerepl a Rímes gondolatok című önálló kötetemben. (2008)

 

Sok éve jártam már az öreg kisautóval. Általában nem volt semmi baja, de akkor reggel,( rohantam volna a munkahelyemre) nem akart sehogy sem beindulni. Többszöri próbálkozás után már félő volt, hogy lemerül az akkumulátor. Felnyitottam a motorháztetőt. A kis polskinál ez hátul van. Azért is süketül meg az utas, aki hátra ül. Felszólok a férjemnek mobilon, hogy jöjjön le, nézze meg, hogy mi a baj. Miután megszemlélte a makacs kisautót, azt mondta, hogy azonnal megoldja, és felszaladt a lakásba. Állok a kocsi mellett, a gépháztető felnyitva, megáll mellettem egy autó és kiszól a vezetője:

-          Segíthetek hölgyem?

-          Köszönöm, nagyon kedves, de a férjem már hozza a seprűt.

-          Miért? Azzal fog tovább menni?

Persze a vicces pasas azonnal bocsánatot kért nevetve:

-          Ne haragudjon, de ezt nem lehetett kihagyni, annyira kézenfekvő volt.

Kora reggel jót nevettünk, a férjem is hozta seprűt és beindította a nyéllel a rakoncátlan kisautót. Késve ugyan, de én is beértem a munkahelyemre.

 

                                                                                                                          2007. október 28.

 

Szerepel a Rímes gondolatok című önálló kötetemben. (2008)