Ember, embernek farkasa

Marcsy•  2020. október 5. 13:49  •  olvasva: 98

 Megdöbbentő esetet láttam, nem akartam hinni a szememnek. Még most is felzaklat, ha rágondolok. Autóval Budapesten, pontosabban a Népszínház utcában araszolgattunk, szépen, lassan türelmesen a csúcsban. Már megszoktuk a tempót, nem is olyan régen itt dolgoztunk a közelben, a József körúton.

 A villamos mögött megálltunk, mert ezen a szakaszon keskeny az utca, nem lehet előzni. Nézelődtünk, milyen szépen felújították az utcát, új burkolattal, új villamosmegállóval látták el. Egészen szép lett, nem olyan lepusztult már, mint néhány éve volt. A padon egy munkásruhás fiatal srác ült, kicsit eldőlve bóbiskolt. Látszott rajta, hogy az építőiparban tevékenykedik segédmunkásként. A mai világban biztosan azt is csak alkalmi munkaként. Valószínűleg részeg lehetett, vagy annyira fáradt, hogy nem vette észre, hogy kiveszik a tárcáját a farzsebéből. Egy barna bőrű, testes, fiatal férfi (nem tudom, hogy a cigány kifejezés nem sérti e az önérzetét), fagyizás közben, csak úgy lezseren, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, kivette a zsebéből a félig kilógó tárcát, kinyitotta, alaposan szemügyre vette a tartalmát, megállapította, hogy pénz nincs benne, és megvető grimasszal ledobta a padra az alvó srác mellé.

Döbbenten néztünk egymásra. – Láttad ezt? Hihetetlen! Micsoda emberek vannak? Hogyan merészel ilyet tenni bárki a másik emberrel?- Tehetetlen dühömben csak mondtam a páromnak a véleményemet, és szégyenkeztem miatta, hogy nem tehettünk semmit. Közben elindult a villamos, amire a fiú is felszállt, mintha mi sem történt volna.

Sokáig azon gondolkodtam, hogy mi lett volna, ha a padon ülő srácnak a fizetése benne lett volna a tárcájában, és elveszi tőle ez a fiú. Biztosan egyik napról a másikra él. A másik ezt nagyon jól tudja, mégis beletaszította volna egy még rosszabb helyzetbe, ha lett volna mit elvenni tőle. 

  Hát ezért jutott eszembe ez a cím, hogy ”Ember, embernek farkasa”.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2021. szeptember 5. 19:19

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

AndrejMlotko2021. szeptember 5. 14:03

Szomorú, és keserű, hogy van ilyen.

skary2020. október 6. 06:48

pöst az a vadon :)

Perzsi.2020. október 5. 14:19

Sajnos manapság egyre több esetről olvas, hall az ember. Megteszik, szó nélkül. S ilyenkor a lelkem görcsbe rándul. Ha ott lettem, se tudtam volna egymagam szembeszállni vele. A női fizikum többnyire jóval alulmarad a férfiakénál. S nem szabad ítélkezni, előítélettel élni. Mégis megfordult volna a fejemben, ha "harcra" került volna a sor... mi van, ha a roma férfinál kés vagy lőfegyver is van?
Ilyenkor úgy igyekszem helyrebillenteni lelki világomat, hogy azokra az emberekre, esetekre gondolok, mikor az egyik ember segít a másikon, mikor jót tesz. S titkon fohászkodom, több legyen a jó ember e földön.

Mikijozsa2020. október 5. 13:58

homo homini lupus az az lopós, mert ugye a föld lapos és itt csak az a nagy úr aki lopós, gratula az íráshoz

Marcsy2020. október 5. 13:52

Sajnos ez is egy igaz történet, de nem tudtam hová sorolni.