Az első hó

Mikor Hóanyó kitette a felhők feletti háza teraszára a dunnáját szellőzni, még a reggeli Napocska is ránevetett. Boldogan cirógatta meg az arcát régi barátnőjének. Hóanyó mosolyogva rázogatta fel a dunnát, és a tájra hullani kezdett az első hó. Így kezdődött eddig minden évben a tél.

De ebben az évben, hiába várta minden gyermek és felnőtt a hóesést. A Mikulásnak is homokfutóval kellett közlekedni a szánja helyett. A rénszarvasok nagyot néztek, mikor befogták őket a feldíszített kocsi elé. A Mikulásnak nem volt választása, időben kellett megérkezni a gyermekekhez az egész világon. Kénytelen volt elindulni. Azért meghagyta a koboldoknak, hogy járjanak utána, mi történhetett az idős hótündérrel.

Máté kobold el is indult, hogy meglátogassa Hóanyót, kicsi házikójában a felhők felett. Nem volt könnyű dolga, mert Északiszél, mint egy házőrző, úgy védte a területét. Máténak szorosan a fejére kellett húznia a koboldsapkát, nehogy lekapja haragjában. Nagy nehezen felért a legmagasabban úszó felhők fölé, és megpillantotta a csillogó, takaros, hófehér házat. Mit házat! Inkább egy aprócska palotát! Hófehéren szikrázott a ráeső fénytől a csodálatos jégdíszítés. Ahogy közelebb lépett, benézett az ablakon, és látta, hogy nagy a baj.

Hóanyó az ágyában feküdt, és egészen vörösre duzzadt az orra. Gyönyörű, máskor égszínű szeme megfakulva, könnyekben ázott. Időnként pedig görcsös köhögési rohamok kínozták. Felkelni sem bírt a gyengeségtől. Szája kiszáradt, karja erőtlenül hevert a beteg teste mellett.

Máté kobold azonnal hideg borogatást tett a homlokára és a csuklójára. Feltett egy nagy adag teát is, a mézet előkereste a szekrényből. Még jó, hogy ősszel megajándékozta vele Hóanyót. Egész éjjel, és még másnap is vele maradt, hogy beadja neki a mézet és a lázcsillapítót. Nappal már egy kicsit jobban érezte magát, de éjszakára ismét belázasodott.

Így nem is csoda, hogy nem esett le az első hó! Ilyen betegen az öreg tündérnek volt szüksége a dunnára. Mert úgy reszketett szegény, mint a nyárfalevél a szélben.

A gondoskodásnak meg lett az eredménye. Harmadnapra teljesen elmúlt a torkából a gyulladás, és a láza is lement. Fel tudott már kelni, de gyenge volt még egy kicsit. A Napocska boldogan üdvözölte reggel, és megsimogatta az arcát. Hóanyó pedig felrázta a dunnáját, és eleredt az első hó!

Még szerencse, hogy Mikulás is hazaért már a hosszú útjáról.

2009. december 14.

Hajdu Mária