Marcc blogja

Vajon nem-e természetellenes a természetvédők, az állatvédők munkássága is? Honnan tudhatnánk, hogy nem-e az a természet, az evolúció nagy és kifonomult terve, hogy kipusztuljanak a jegesmedvéd és az őserdők is. Hisz mi magunk emberek is a természet részei vagyunk. Elmélkedéseim szerint a repülőgép katasztrófák vagy csak egy spontán halálos autóbaleset a természetes kiválasztódás része. A gyenge meghal, az erős tovább él.

/Folytasd magadban..../

 Épp a múlthéten lettem 20 éves. 1994. szeptember 1-jén születtem, szóval eléggé fiatal vagyok. Rengeteg tanulni valóm van még az életről, a munkáról, a szerelemről, s sok gyertyát kell még ahhoz elfújnom, hogy tapasztaltnak vallhassam magam.

De mi is ez a fiatalság? Vagyis úgy értem mi is ez a mai fiatalság? Féktelen bulik, számítógépes játékok, internet, értelmetlen szerelmi kapcsolatok és szabad fizikai, érzelmi világ. Ebben az értekezésben, azonban csak egyet emelnék ki közölük: a szabad fizikai és érzelmi világot.

Sokszor találkozom ezzel a problémával, de nem hiszem, hogy csak én lennék így vele. A gond a következő: a nagyszülők és a közöttem lévő, majdnem mindennapos félértés. Eléggé érdekes szempontból szeretném megvilágítani ezt a rendellenességet. A politika. Úgy gondolom ahhoz, hogy ezt a nemzedékek béli félértés világossá tegyük szembe kell állítanunk a kommunista, szocialista világot, ezzel a demokrata, liberalista világgal.

Amíg a ’89 előtti világban, sőt leginkább a Rákosi-kultuszban, illetve a Kádár-korszak első éveiben a munka állt a középpontban, s az érzelmi világ nyilvánosan nem létezett, nem létezhetett, addig ez a rendszerváltás után teljesen megváltozott. A nagyszülők ma már élvezik a szabadság minden formáját. Élvezik, hogy végre kifejezhetik fájdalmukat, szomorúságukat, tényleges örömüket, s bánatukat. Bennünk gyermekekben, azonban a saját gyermekkorukat látják: dolgozz, s ne foglalkozz azzal, hogy fáj, sőt még fontosabb, hogy szinte bántja őket az, hogy a lelki világunkkal magyarázzuk nehézségeinket.

Nekik még nem volt diszkó, s mindenféle zenei irányzat. Nekik nem mindig volt mit enniük, s nem mindig mehetek oda ahová akartak. Persze lehet, hogy nagyobb biztonságban voltak, de úgy szeretnék nekik mesélni a kedvenc zenekaromról, vagy a kedvenc repperemről, s azt látnám, hogy ők ezt tisztelettel végighallgatják.

Ide lehet még kötni édesanyáinkat, édesapáinkat, akik már kicsit szabadabbak voltak a ’70-es, ’80-as években. Úgy mondanám, ha szabad, hogy: „kis gulyások” voltak. Szabadabbak lehetek, de igazság szerint ők sem tudták, hogy mit szabad, s mit nem. Így a generációk közötti csatában sem tudják, hogy hová kellene állni: a kelet vagy a nyugat oldalára.

UI:

Az ember szabadságát sem szó, sem ellenne irányuló cselekedet nem szabhatja meg. Léteznek gyáva, s túlságosan elfogadó emberek politikai diktatúrákban, de az igazán bátrak mindig lelki szabadságot nyernek.

MARCC 2014. 09. 11.