Manyak Katalin blogja
Ő...
Reggelek!-ó ezek a reggelek!
- még bódultan,homály fed
mindent...de már dereng...
múlt,emlékek, peregnek...
Emlékezem!
Jó ez nekem?-a válasz
igen és nem...
Istent kértem!-segítsen,
segítsen feledni...
de valóban,akarom én
feledni?!
Belém ívódott arca,hangja,
egész lénye!
Magamtól kérdem,miért
akarom feledni?-ami
egyszer szép volt,
miért akarom temetni?
Nem temetem,nem
feledem,míg élek
velem marad...mélyen
a szívemben...
Az elszámoltatás
Csak élünk!Csak élünk!
De egyszer csak az út végére érve,elszámolást kérnek tőlünkOdafent!Mit csináltál az életeddel?Egy emberöltő alatt idelent?Jót?Vagy rosszat?Van-e önkritikád?Bevallod-e magadnak a hibád?Hogy örülnöd?Vagy szégyenkezned kell?Ezen gondolkozz egy kicsit el!Varga György /nagybátyám gondolatai/
Dsida Jenő: Tavalyi szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.
Komáromi János: Csodák
csodák...
talán voltak valahautak...talán vittek valahova
szívek...talán dobbantak valakiért
könnyek...talán hulltak valamiért
sikoly...talán hallotta valaki
öröm...talán maradt még valami
Wass Albert: Búcsú
Már eltűnt régen a hajó Veled
és én még mindég kendőt lengetek.
s amíg távolba réved a szemem:
arcod vonásait idézgetem.
tengerverés csapdos a partokon:
benne hangod zenéjét hallgatom.
S a szélben, mely hajamba beletép,
ott érzem még a kezed melegét.
De mindez búcsú már, tudom nagyon.
Elnyel a távol, mint egy ősvadon.
Pókok szövik be lépteid nyomát,
holnapra új lakót kap a szobád,
s elönt a hétköznapok bús sora,
mintha nem is lettél volna soha…
Csak én állok még itt. De már ködöt
lehel a tenger árnyékod mögött,
s míg lengetem a kendőm, lengetem:
emléked lassan eltemetgetem.