KEREKEN

Deák Mónika: Kereken

Eltelt idő, mint annyiszor tíz meg tíz

fogakat húzva a küszöbre szédül;

a számban még fanyarul kor-had az íz,

hajamba az év pókfonalat fésül.

Arcomból simuló, csontomból fáradt -

hófehér szálaktól teljes az egész;

humorba nézek, hogy magamba lássak,

sokszor csak cinikus, máskor meg merész.

Összecsókolózik sok példabeszéd,

koccan a bölcs, meg a nyűtt tapasztalat.

Irányok és árnyak írják a mesét,

míg jövőt olvasok hold-asztal alatt,

s álmodom tovább, hogy az élet édes,

s az irónia a hátamon pihen,

hogy lehet a papír akárhány éves,

mégis csak úgy, ahogy itt belül hiszem.

Hát telhet még annyiszor, sokszor a tíz,

koordinátáim a fejemben élnek,

s míg frissül a csíz, és vitamin a kvíz

fityiszt mutatok a kor hírnökének.

(2014. május 28.)