Otthonunk mocska

Mancisztorik•  2022. június 23. 19:33  •  olvasva: 65

Minden otthon egy kis univerzum, ahol az élet kezdődik, telik el és ér véget. Kaphatunk betekintést, de látni sose látunk be igazán. A szívek mélyére. Csak a szép tiszta  ablakot látjuk, de a könnycseppek a pàrnàkon, az ököl nyomok a szekrényen és a pisis nadràgok làthatatlanok. 


-öltöztesd àt a lànyodat, mert behugyozott! 

- ha ez fogadott minket hosszú évek tapasztalatai alapján sajnos nagyon jól tudtam, mit jelent. Én először hozzàd futottam. Anyàd nem. Ő már immunis volt rá. A sarokban vacogtàl. Felsegítettelek. Zuhanyzàs után tiszta holmit adtam ràd. A padlón ültünk. 

- nagyon fáj ? - kérdeztem.

-nem. - hazudtad. Erről sose mondtál igazat. 

Lefektettelek és betakartalak. Némàn feküdtünk. Hallgattuk a zajokat a szomszéd szobàból. 

- Már megint pofátlan volt az a kis taknyos

-igen, igen igazad van, de hányszor mondtam , hogy nem bírok azzal a kis buzigyerekkel? 

- majd én megnevelem, ne aggódj!


közelebb húzódtàl hozzàm.

-félsz ? - kérdezted 

-igen 


A nyitott ablakon át hallgattam az utca zaját. Az élet hangjait. Nevető gyerekeket, viccelődő fiatalokat. És hallgattam a szuszogàsodat magam mellett, mi a külvilág zajaival együtt halkult, vált nyogottà. Elaludtàl. Reméltem, hogy a valósàgnàl szebb helyen jársz. Mikor elhalkul körülöttem a világ a gondolataim, akkor a leghangosabbak, nem lehet elnémítani őket. Kínzóak. kimentem a konyhàba. elszívtam egy cigit. Végig sétàltam a lakàson. Nem otthonnak, börtönnek láttam és utáltam ,mint az életünket, mint őt. Megàlltam az àgyànàl,  néztem,ahogy alszik.  100 kg szànalom. leültem az àgy szélére. Sok mindent akartam mondani, de nem tettem. csak néztem. Néztem a mellkasàt , ahogy süllyed és emelkedik, süllyed és emelkedik. A torka vonalàt. A kis gödröt. oda szúrtam a kést. abban a pillanatban ezer felé ömlött spriccelt a vér, a szeme kigubbadt, a torkàt szorongatta kétségbe esetten, vergődött, mint egy hátára fordult csotàny. Kidülledt szemével engem bàmult döbbenten, szólni már nem tudott.


Letöröltem az arcomra fröcsögött vért.

Közelebb hajoltam és búcsúzoul ennyit súgtam:

- öltözz àt. Behugyoztàl. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Animanongrata_2022. június 24. 04:36

Sokk.

Mancisztorik2022. június 23. 20:11

@Mikijozsa: Nem gondolkodtam ezen a kérdésen. Csak leültem és írtam :)

Mikijozsa2022. június 23. 20:00

krimi?

Perzsi.2022. június 23. 19:54

Bízom benne erősen, hogy ez a valóságban nem történt meg.