Mancisztorik blogja

-a kurva életbe! - kiáltott fel Adam. Egy méretes pocsolyából zúdította rá a vizet egy autós, aki már persze messze járt. Adam még állt egy pillanatig az út szélén a hajnali forgalmat majd vizes ruháját méregette, sóhajtott és tovább indult. Mehetett volna busszal is, de szeretett végig sétálni az ébredő városon, hallgatni a madarak csicsergését, az autók zaját és saját szívének suttogását, melyre az élet forgatagában olyan ritkán van alkalmunk figyelni igazán. Próbált már nem a pöcs főnökén agyalni,aki a mai műszakban is a legnehezebb, legszivatósabb feladatokat bízta rá, hanem már az otthon melegére. Egy forró zuhanyra. A kedvesére. Talán még alvás előtt kapható lesz egy kis szexre, reménykedett. A kapcsolatuk elején köztük izzó lángolás már nem volt a régi, sem az ágyban sem máshogy, de az okosok szerint ez a kapcsolat előre haladtával normális. Egy bolthoz ért, ahol minden reggel megállt. Egy ékszer üzlet kirakatában már fél éve kinézte a tökéletes gyűrűt. A tökéletes gyűrű a tökéletes nőnek. még két hónapig kellett spórolnia rá, de megérte. Minden reggel megállt elképzelte a pillanatot, mikor felteszi a nagy kérdést, elképzelte ahogy kedvese a meghatódottságtól könnyes szemmel igent mond. Már nem járt messze, kissé felgyorsította lépteit, fázott a vizes ruhákban . 10 perccel később belépett az ajtón. Beleszagolt  a levegőbe. Az otthon illata. Tisztítószer, sütemény és az asszony parfümjének fura keveréke, ünnep volt ez az illat. Mikor  felért az emeletre a nő köntösét látta a földön, ettől bizakodó lett, már azon agyalt miként teszi magáévá kedvesét, ahelyett,hogy megint  a saját kezébe kellene vennie a problémát a zuhany alatt majd belépett a hálóba és földbe gyökerezett a lába.

- korábban végeztél Kicsim? - kérdezte volna a nő, ha nincs tele a szája a szomszéd férfiasságával.

Mennyi magányt bírunk viselni épp ésszel ?  

kérdezte magától Lori sokadik alkalommal a kertben ülve cigarettázás közben. Minden ciginél végig gondolta, hogy mi lenne, ha az volna az utolsó. Végül  sosem szokott le, a spórolás nem motiválta , a haláltól pedig nem félt , legalábbis ebből kifolyólag nem. Tudta, hogy nem ezt a végét szánta neki a sors. Délután öt körül járt az idő. ö már dolgával végezvén azon tűnődött, mit kezdhetne a napja hátra lévő részével. a mosás szárad az ebéd a tűzhelyen gőzölög, a szoba tiszta, a konyha tiszta, mint rendesen. A férje munkából csak este jön. ráért. kedves férfi volt az övé. még azt is elmondhatjuk,hogy szerette az asszonyt a maga módján.szerelmet ugyan sosem táplált iránta de a tisztelet és szeretet összetartotta a házasságukat, no meg leginkább az asszony kitartása. szívéből szerette a férfit. rászánta volna az életét,hogy közös létük boldogságban teljen. de a viszonzatlan szerelem egy tompa kés ,ami egyre beljebb fúródik a szívbe. minden lopott pillantással amivel idegen nőket méregetett a férfi , minden kacér üzenetváltással, mi játék csupán a számára és minden olyan nappal, mi bókok nélkül, hálószobai intimitás nélkül teltek. sokat tűnődött miket rejthet a férfi némaságba burkolt szíve és elméje mibe sose engedte be a nőt igazán. kit rejt? ez volt az igazi kérdés. Lori elhesegetette a csúf gondolatait majd ismét a teendőit listázta. átgondolta.

 -végeztem. 

mondta hangosan. 

-végeztem. 

mondta újra halkabban. hangját elvitte a süvítő szél. végig nézett mégegyszer a kerten, a fákat a virágokat, minden mi él, lélegzik. Besétált a konyhába, kinyitott egy fiókot a precízen elrendezett evőeszközök közül kivette a kést mit az aznapi csirkeszeleteléshez élezett és gondolkodás nélkül a torkához emelte majd egy bátortalan de határozott mozdulattal elvágta.