A legjobb barátom /part 4

megbocsát (ige)1.  Büntetést elenged; elkövetett vétségért vagy hibáért járó megtorlásról lemond; sérelem viszonzásától eltekint.

2. Haragját megszünteti; véget vet a saját ellenséges indulatának. Hajlandó semmisnek tekinteni az elszenvedett kellemetlenségeit.

3. Nem hibáztat miatta; egy elkövetett hibát, mulasztást nem vesz komolyan.

Ma már meg is bocsáthatnék, hiszen nincs kire haragudni.

 Az egyik könyvedet olvasgattam még vártam, hogy haza érj. Hamarabb érkeztem és eluntam a várakozást. A nyelvtan könyvnél érdekesebb olvasmány is volt a birtokodban, de azok már dobozokban várták, hogy megint évekre elhagyd a szülői házat. Elmenekültél.

 Érdekes dolog ez a megbocsátás. Azt mondják, hogy jó dolog, a továbblépés saját lelki szükségletünk az életben…bla bla bla, de mit is jelent tovább lépni? Mit jelent megbocsátani? A legfontosabb kérdés, hogy mit kell megbocsátanunk? Magát a cselekedetet vagy a következményeit? Megbocsátható-e, ha az otthon arra tanít csak meg minket, hogy milyen félni, megnyugvást sosem találni, meghúzva magunkat a lakás egy láthatatlan zugában és túlélni? Megbocsátható-e, amikor a gyermek találja meg az apja holttestét a fán lógva? Megbocsátható, ha egy anya a gyermekeit bántalmazó új férfi mellé áll és a mindent megbocsátó jó asszony szerepét játsza el?

Beléptél. Az arcod gondterhelt volt, de megajándékoztál egy mosollyal.

-készen állsz? – kérdeztem.

-Mondd, jó úton járok?

 -A következő tíz évben szinte sosem jössz haza, a testvéreddel idegenné váltok egymás számára, mert nem vagy itt, mikor felnő. És soha az életben nem bocsátod meg magadnak, hogy cserben hagytad. Sosem térsz vissza többé. – ez lett volna az őszinte felelet. Megöleltelek.

-Mindvégig erős leszel.