A legjobb barátom /part 3

Nem minden alkalommal talàlkoztunk, mikor nálad jártam. Ma éjjel jöttem. Már mindenki aludt otthon. Most sem ébresztettelek fel. Csak beültem az àgyaitok közé és néztelek titeket. Emlékszem mennyire utàltad, hogy a hugoddal laksz egy szobàban. Persze már nem így gondolom, bármit megadnék, hogy közelemben legyen. Közelebb mentem hozzà, végig simitottam a hajàt. A kis pofijàt, a szeme pont olyan,mint a miénk. Ràd még úgy nézett, ahogy ràm màr sosem fog. Bár vàltoztathatnék a múlton, olyan sok mindent másképp csinàlnék. azt mondják sosem késő. olyan nagyon önző voltam, magamat mentettem és őt cserben hagytam. Sóhajtottam és felàlltam. körbe néztem. a szobàt sosem hagyom el, de most szerettem volna többet làtni. Àt akartam surrani a szomszédba, hogy a papàt is làthassam, nem tudod,de már nem lesz sokàig köztetek. Megàlltam a konyhàban, olyan sok emléket őriz ez a hely, ez az egész lakás. Már nem tudom otthonomnak hívni. 

Köhögést hallottam. sok sok éve,hogy nem hallottam ezt a hangot és akkor megjelent az ajtóban. Néztem az utàlt arcot.Most még jól van, erős és egészséges. 

- már megint csavarogtàl.- mondta, fél àlomban nem vette észre,hogy nem Te vagyok - menj aludni mielőtt anyád észre vesz. amúgy meg honnan evett elő a rossebb?

- onnan ahol már nem bàntasz minket. - vetettem oda,majd bementem a szobàtokba eltűnni.

folyt.köv