Mamamaci 40 blogja
Nyelv-botlás
"Amúgy?" kérdésre,
rosszul szól egyre jobban,
színtelen válasz
Érdeklődés nincs,
irányomban alig volt,
én se változok.
Sírtam eleget,
de még nem írtam sokat,
készül sorozat!
Tényleg?!
Ha ilyen bölcsességekkel találkozom,
abból nem mese születik, hanem bömbölés.
A mese jó hatással van a gyerekekre? Ki hinné,
ezt őrizni kellene, nem újra felfedezni.
Ez a batyum sajnos igen szűkös, már kevésbé
bánt, mert Justicia szeméről leszedem a
kendőt és kikötöm a mérleget. De azért nem
tudok eléggé hálás lenni, hogy valaki mindig
mesélt nekem. Állítólag kétévesen elmondtam
a Pásztói vásárt.
Rengeteg verset tanultam, szavaltam, aztán
hozták az éveim, hogy talán írni is tudok.
Mikor Ildi kicsi volt, létezett egy hármas toplista, Hófehérke
Kismalac és a farkasok, és amit én írtam
Mi nem számoltuk, hányszor mesélünk
De felejthetetlen, úgy 4 éves kora táján, a
"farkas fejébe belejött a gondolat". Pimpi meséket
el is játszottuk
Aztán jött a pillanat, scrabble játék betűiből,
"Siókidligyemabálok", abban az évben ment iskolába
A képolvasás nem jött be igazán, de másodikban
az olvasás kettes igen. Az összes Harry Potter könyvet kiolvasta,
sőt létezik egy regény, Alkonyat a minta, amit hárman írtak.
Mára ügyfélszolgálaton mesél.
Én pedig rájöttem, hogy az olvasásnál jobban szeretek írni
Főleg mesét...tényleg!
Versben és prózában
Megverseltem a színházi életemet,
nagyon mások írtak nagyon darabot.
Csendet teremtek, elég volt.
A vasfüggöny rozsdás, a drapéria szakadt,
a kulisszák mögött már titkokat se
lehet őrizni, mert minden átlátszana.
Írásba bújok, és főleg mesékbe, erőt
kell gyűjtenem, hogy eljátszhassam magam.
Sok köszönet nem lesz benne, illetve
tudom, hogy hol várnak.
Most fordul a kocka és a homokóra.
Kaleidoszkóp
A saját mesém,
segíthet összerázni
szétrázott magam.
Tévedés
Nem fogok fogni
hangot csöndzsákba már
senki kedvéért.
Valami elmúlt,
és valami kezdődik,
de már itt leszek!
Beburkolózom
a gyógyító csendembe
eljött az időm!